tuberkulózis

2015.01.08. 11:06

Üdv.!

Nem várok senkitől szánalmat, sajnálatot, csak azért osztom meg történetemet mert úgy érzem ki kell írnom magamból a tehetetlenségemet, mielőtt az véglegesen és visszafordíthatatlanul ellenem fordul és lelki nyomorba dönt.

2004-ben a sorkatonai szolgálat letöltése után jelentkeztem további katonai szolgálatra, az előzetes alkalmassági vizsgálaton kiderült, hogy tbc-s vagyok, ekkor 24 éves voltam. (Addig sem volt könnyű menet az életem, na de kinek az. Édesanyám elhunyt 13éves koromban, gyermekkori csontritkulásom kezeletlen maradt így minden évre kijutott egy kéztörés, szégyelltem a rossz fogaimat, nem mertem mosolyogni és normálisan, nyitott szájjal beszélni, emiatt az évek folyamán megnyúlt és eldeformálódott az állkapcsom. Mindez 16 éves koromig, amikor öngyilkos hajlamú depresszióba torkollott az életem folyása.) Tehát tuberkulózist diagnosztizáltak nálam az orvosok. Két hónapig feküdtem kórházban, amíg ki nem derült, hogy nem vagyok fertőző, tehát csak hordozom a baktériumot de nem bocsátom ki. 5hónap után le kellett állítani a gyógyszeres kezelést, mert súlyos hepatitis-t kaptam az erős antibiotikumoktól. Pár hónap múlva jelentkezett a maradandó fülzúgás is járulékos betegségként. Amíg gyógyultam a tbc-ből, közben közölte velem a fogorvos, hogy menthetetlen a fogazatom, így szanálni kell, keressek fel egy szájsebészt. 12 foggyökérkezelés és két idült állkapocs csontgyulladás után úgy látszott kezdek egyenesbe jönni. Próbáltam talpra állni miután “gyógyult”-nak nyilvánítottak a tbc-ből. Katonai szolgálatra már nem voltam alkalmas, így elhelyezkedtem biztonsági őrként. 5évig voltam fegyveres biztonsági őr egy eléggé speciális helyen. Eközben megnősültem, próbáltam normális életet élni. 2010-ben mint sokan mások én is hitelcsapdába keveredtem, már nem voltam képes a fizetésemből a hitelt fizetni. A fizetés 33%-át vonhatják a bankok, nálam kijátszottak ügyesen egy jogi kiskaput, és volt hogy a fizetésemből hónapokon át nem láttam egy forintot sem. Depresszió közeli állapotban nem láthattam már el fegyveres szolgálatot, így 2010-ben megszűnt a munkaviszonyom. Ezután jött az egy évnyi mély depresszió, folyamatos fülzúgással ami teljesen megváltoztatott. Eközben családi gondok is felmerültek, így 2011-ben elváltam. Még az év végén adódott egy lehetőség, így kiút, azaz Belgiumba dolgozni. Nem sokkal később követett a párom is, akitől korábban elváltam (egyébként 2012-ben újra házasodtunk ,a körülmények voltak a kapcsolatunk megrontója nem mi, így változtattunk a körülményeken.). 2012 áprilisában kiújult a tbc, előröl kezdődött minden csak sokkal lassabban mert a korábbi gyógyszer kombinációt nem alkalmazhatták tartva az újabb májgyulladástól. Ekkor is talpra álltam és dolgoztam külföldön tovább, 2014 nyarán megszületett a kisfiunk. 2014 év végén ismét fellángolt a szervezetemben a tüdő tuberkulózis. Ez sokkal hosszabb folyamat lesz mint az előzőek, 7 hónapos intenzív gyógyszeres kezelés három fajta ritka antibiotikummal. Három mert a negyedik nálam nem alkalmazható, pedig kétféle is van, de az egyiktől májgyulladásom lenne a másiktól pedig lassan de biztosan megsüketülnék. Már így is visszafordíthatatlan a halláskárosodásom ,ami fülzúgással párosulva koordinációs zavarokat is okoz: nem tudok létrára állni, lépcsőn ha nem figyelek megbotlok a saját lábamban. Ezen már nem tudnak segíteni. Ahogy a pikkelysömör gyógyításával is hiába próbálkozok 4. éve. A tuberkulózisból viszont fel fogok gyógyulni, tudom, akarom!!! Most 2015 januárja van. Talán nyárra, mire a kisfiunk egy éves lesz. Addig élünk a semmiből a reménynek. Dolgozni nem tudok, nem bírok és nem is lehet. 2012-ben leszázalékoltak egy évre 19%-ra, tehát nem kaptam semmit. Ha tovább dolgozok fizikai munkakörben, bármikor kialakulhat és akár véglegessé válhat a tbc. A családomat haza kellett hoznom külföldről mert nem tudtam róluk gondoskodni. Itthon sem tudok, de van hol laknunk. Még. Kilakoltatás szélén. Éhhalál küszöbén, 0 ft jövedelemmel elveszve a bürokráciában. Tbc-sen megszégyenítve és megszégyenülten. 35éves családapaként. Egy mentálhigiéniás szívbeteg nagyapával egy fedél alatt hideg lakásban. Ha belehalok is, talpra kell állnom legalább még egyszer.

De ha lehet, nem halnék bele. LEHET??

Semmirevaló tbc-s

EN-ek
#20009 EN-ek hozzászólása: 2015.01.25. 09:16

Na igen… a yo öreg Morbus Hungaricus;) mocskos 1 KÓRság az, ismeri yól! annakidején még év100dokkal ezelőtt ugandában 1x majdnem sikerült is BELEhallnia!!): úgy tartyák a szegények betegsége. (lehet benne vmi: végülis amióta “gazdag” vagyok, még 1x SE kaptam L:)

DE mint 1 “öreg” veterán survivor, a zé xükségét látom h adjak neked pár tippet ezügyben! (ill. másnak is, a ki setleg ezután szándékozik Lkapni ezta szarságot)

Ah mondani szokták, a medve n játék! na hát esse!:)

A LEGfontosabb, h mielőbb +felelő kh-ba jusson a szencsétlen akut hullajelölt, és haladéktalanul kezdjék L a +felelő gyócc th-t!

DE ami ugyanijen fontos, a k. PACIns pontosan szeggye isa cuccokat! ú értem, h mind mennyiség, mind időtartamra! vagyis HA teszemazt pár 7 után jobban van, ne akarja már csakúgy magától csökkenteni a dózist, pláne ABBAhagyni a egészet, stb. mert morcos leszek!!
Az 1 dolog, h magát bajba sodorja (+ is érdemli) DE másokat is ám!! uis a ijen idióta betegek miatt terjednek pánikszerűen a klf. multirezisztens törzsek!

(ez igaz a antibiotikumokra is, amit indokolatlanul & orrbaszájba szed manapsága sokk hüjéje, és soxor méga orvosának sincs annyi esze!)

soosendre1
#19889 soosendre1 hozzászólása: 2015.01.11. 13:49

Kedves “Semmirevaló” Te igenis sokra való ember vagy! Az a közmondás járja-”nem az a legény aki adja, hanem aki állja”. Tenéked az életed sajnos elég sok pofont adott-de te mindig fel tudtál állni, ez a legfontosabb! Én Hepatotis C-s vagyok immár 22. éve. Túl vagyok négy nem akármilyen kezelésen a vége az a virusaim megmaradtak. Igaz engem 59 évesen 51% leszézalékoltak, idén aug. 1-től elérem a tényleges nyugdij korhatárt.Tudom hidd el mi a nehéz helyzet. 2012-ben 19 év után elhunyt a néhai feleségem akit nagyon szerettem 2012 nyarán,-padlót fogtam rendesen. Felálltam mert tudom élnem kell tovább, másfél éve van új kapcsolatom már- van akiért érdemes élnem és akinek felelőséggel tartozom.2005-ben Krisztust befogadtam az életembe. Azóta már nem félek az elmúlástól, mert tudom a földi életem, csak egy állomás és utána nem a nagy semmi, hanem a mennyei lét jön. Nem akarok semmit rád erőltetni csak leirtam az én történetemet- légy bátor továbbra is Áldjon az Úr-endrebandi vagyok

#19930 semmirevalo hozzászólása: 2015.01.16. 18:33

Kedves Endrebandi! Nagyon köszönöm a bátorító szavakat, és azt,hogy megosztottad velem a történeted.
Ebből is az derül ki számomra hogy vannak nálam nehezebb sorsú emberek is,de ez egy kicsit sem vigasztal mert az szerintem kárörvendésnek számítana.Viszont próbálok mások sorsából és tapasztalataiból erőt meríteni,ami most egyáltalán nem könnyű nekem.Annak viszont örülök ,és nagyon sokra tartom az olyan embereket mint Te is Vagy,annak ellenére hogy milyen nehéz sorsot szabott ki Rád az élet még így is probálsz másokon segíteni,tanácsot adni.Köszönöm szépen!Nem félek én sem a földi elmúlástól,mert tudom mi vár rám,csak attól a fájdalomtól tartok egy kicsit amit már megtapasztaltam egy párszor és ami elkísér azon a bizonyos úton.De erős hitem van,amit senki és semmi nem tud tőlem elvenni.Sok erőt kívánok neked és kitartást a nehézségek leküzdéséhez!

Imi

#19996 klmaan hozzászólása: 2015.01.24. 20:49

Szia Endrebandi!

Jó, hogy itt is “összefutottunk”, és más oldaladról is megismerhettelek.
Áldjon az Úr, és adjon erőt, egészséget Neked, és még sok örömet, boldogságot itt “lent”!!!
Üdv szeretettel. Klári

#19866 klmaan hozzászólása: 2015.01.08. 15:28

Kedves Sorstárs!
Csodálatos az az akarat, ami Benned van, így biztos vagyok abban, hogy talpra fogsz állni!!!!
Ha gondolod, írjál a magáncimemre, s talán tudok egy-két ötletet adni, de ahhoz kellene Rólad egy két infó.
Várom jelentkezésedet!
Üdv szeretettel. Klmáan-Klári (dolgozznet@gmail.com)

#19929 semmirevalo hozzászólása: 2015.01.16. 17:53

Kedves Klári! Köszönöm a biztató szavaidat! Remélem tényleg így lesz. Írtam a magáncímedre ,várom további jelentkezésedet!
Üdv.: Imi

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close