Hát elkövetkezett amitől féltem, vagy inkább nem akartam újból átélni, ismét összeomlottam pedig azt hittem a gyógyszer megtart. Rossz tavalyi év után az idei várva várt javulás helyett ismét pokoljárás kezdődött. Rohamok, félelem, kilátástalanság, tengernyi könny, bűntudat, önvád, öngyilkossági gondolatok…

Volt egy gyenge kísérlet is, de az talán még figyelemfelhívás volt, hogy tényleg nem megy tovább, és az osztályos nővér közölte velem kedvesen, hogy amit bevettem gyógyszert egy macskának sem lett volna elég, ugorni kell magasról az a biztos. Ez a magyar egészségügyi támogatás, had hulljon a férgese!

Utána még próbáltam visszaállni csatasorba melózni, de megint beteg lettem, mint az évek során oly soxor és még mindig nem fogtam, hogy ez a jelzés, hogy tenni kéne már valamit, hogy ne hulljak darabokra.

A megfázásból, végül mayor depresszió lett egy antibiotikum kúrát követően, van-e összefüggés vagy nincs, nem tudom, nem tudok én már semmit sem. Ismerős által magánpszichiáter, aki feltáró terápiával próbált meg kezelni (mayor depresszióban!!) és 6-7 alkalom és nem kevés pénz után közölte, hogy vagy elmegyek dolgozni végre, vagy ha tényleg ennyire rosszul vagyok vonuljak kórházba, a neten megtalálom a Tündérhegy számát, ha egyáltalán bevesznek, mert várólista van. Nos a kedves hölgyről az a véleményem, hogy vagy arra tette fel az életét hogy életeket mentsen, vagy pénzt keressen és akár ezzel öljön is. A nevét leírom, ha valaki kicenzúrázza az ő dolga, én senkinek nem ajánlom dr. Somogyi Erzsébetet, mert engem sikerült majdnem még mélyebbre juttatnia és húznia az értékes időt, amit gyógyulásra lehetett volna folytatni. Talált párom egy ismerős orvost vidéken aki lelkiismeretes, háziorvos és pszichiáter is és nem kér pénzt. Remény felcsillant, de sajnos a rettegett gyógyszerváltás következett Seropramról Olwexya-ra. Most túl vagyok a második visszaesésen, és már nem tudom merre van az előre, 4 hete szedem a fenti gyógyszert és ismét pánik, és bőgés, csak a Rivotril tart vissza az ugrástól. Most akkor a gyógyszer nem hat, vagy felerősíti a tüneteket még, vagy még mindig nem szedek elég butítót ahhoz, hogy hasson az új gyógyszer, vagy a Sero kiürült és az a baj, vagy a havi (jányok tudják) vitte el a maradék energiámat mivel az mindig is depisebbé tett, jobb időszakaimban is… nem feltétlen költői a kérdés bármi hozzászólás érdekel, persze ami építő jelleggel bír. Mivel egyre közelebb jön az erkélyajtó és a szeretteimet szeretném megóvni a bánattól.