Szorongás

Téma címkék:
2015.04.07. 04:04

Egyszer esik ami esik – tartja a mondás. Ennek már 4 éve.

Éppen rutinvizsgálatra igyekeztem,hol az orvos azonnal hallva a problémát további vizsgálatokra küldött.
Mit sem sejtettem,hiszen 41 vesen mire gondolhat az ember. Még arra sem eszméltem, mikor MR-en a kérem húzza fel nyakig a ruháját kérés elhangzott. Azután visszabandukoltam a rendelésre és vártam, majd szólítanak. Hatalmas tömeg, gondoltam elleszek kicsit. De nem, azonnal szólítottak!

Orvos komoly arccal szájbarágósan magyaráz. Uram önnek kialakulóban levő heredaganata van. De ne aggódjon, időben érkezett. Még veregette a is a vállam. Nosza, dobom a pacskert? Nem-nem, válaszolta, meggyógyítjuk. 20 nap sem telt el, tumormarker vizsgálat, eredmény, stb, műtét. A prof aki műtött még viccelődött is, én meg vissza poénkodtam, hát így megy ez. Felépültem és leteszteltem, hogy oké e továbbra is a történet.

Mitagadás, 10 hónapig oké is volt minden. Azután egy kis szünet és laza hízásba kezdtem. Gondoltam ha ez a …tax egyetlen mellékhatása, akkor kispocak mehet, kicsió meg ellesz valahogy. De nem!

Különös dolgokat tapasztaltam, melyek rémálommá lettek. Hőhullám, bizonyos testtájéki feszülések, agyrém agyrém hátán. Ha mondta volna bárki is, hogy esetleg ilyen lehet majd, talán nem vár felkészületlenül. Elfogadtam, hogy mostantól ez lesz. A dolgok meg szépen kezdtek rajtam leépülni, illettve felépülni. 16 éves lányos mellek, persze nem úgy, de póló mögött azért láthatóan rendellenes volt, kissé zavarba ejtő. Kisebb hisztériás kirohanások a mellékhatások tekintetében és kíséretében. Ma is így van csak már csendesen. Lassan rá kellett döbbennem, hogy már nem fogok szántani sem vetni, és a magvetőt sem rólam mintázzák a jövőben. No ezzel még lehet élni rendesen gondoltam. Lassan visszahúzódó lettem, nem nyomulok a szebbik nem felé, mert minek is?
1/6-kor 5óra 30 van. Elmentem hát a körzetihez, ő segített mert vannak pirulák melyek azért csodát tesznek. Tettek is! Akkor kezdtem helyrerázódni. A mell kérdés viszont azóta is zavarótényező. Strand kizárva, szigorú pólóviselet. A gáz az, hogy olyan a társaságom a baráti, ahol ezt bizony kiszúrták. Ekkor jöttek a kérdések. Mi ez, hogy van ez. Gusztustalanság az egész, mondtam. Valaki játszik velem az égieknél. Azután ellaposodott minden. Lassan idegroncs lettem. Hogy hogy nem egy közösségi oldalon sikerült a lehetetlen és már szépen körvonalazódott minden, majd feleszméltem. Öcsi! Dobva lettél. Ezek után álljak oda és mondjam az őszintét? Letagadni sem lehet. Valaki ajánlotta a pszichológust. Hurrá, hát mondjuk el másnak is az elmondhatatlant! Kisváros ez kérem!

Napokban gondjaival fordult valaki hozzám, ő megkérdezte nekem vannak e, mondom ááááá nekem nincsenek gondjaim. Persze nem hitte el. Faggatni kezdett mire frappánsan a lényegre törve megjegyeztem. Ha akarod mindent megtudhatsz, de ne szóljál. Végül is nem akarta megtudni! Dolgozom 30-ból 28-at itt is ott is. Elvagyok mint a befőtt. S várom legyen vége már! Visszaszoktam a dohányzásra, hátha ez segít. Be kellett látnom nem. Erre letettem sokadszorra megint. Nem ment könnyen, de van egy pont amikor már nem élvezet a cigi, na akkor kell abbahagyni. Évekre sikerül. Tudom, hamarosan kezdődnek megint a nehéz napok. A feszülések a dili a stb. Ha ezt 20 évesen éli meg az ember nem gond, de átlagnál magasabb tesztoszteron szinttel. /Elvégzett genetikai vizsgálat szerint más xy összeállítás mutatkozik mint az lenni, lenne érdemes/. Ennyi idősen, valamilyen utólagos rehabilitáció nélkül. Nem könnyű feldolgozni. Van egy ismerősöm akinél ez a férfiak rémálma szintén megtörtént. A halálosan nyugodt nem a pontos megnevezés! Vezetés autóval max. 40 km lassulás mesterfokon olyan halálosan nyugodt, hogy az ágyúdörrenést sem veszi fel. Lassan tudomásul kell vennem, hogy ezt én sem tudom elkerülni. Apró jelek vannak, de érzem a java még hátra van. Hogy ezt hogyan lehet gyógyulásnak nevezni, gőzöm sincsen. Élni lehet vele, az biztos! Talán már nem tart sokáig! Addig viszont szüksége van rám a családnak és viszont! Tavasz van, tombolnak a hormonok. Hurrá! Vagy mégsem annyira hurrá?

 

soosendre1
#20464 soosendre1 hozzászólása: 2015.04.08. 09:37

Kedves “papika 71″ ! Hogy mit tanácsoljak, nehéz dolopg. Egy dolog biztos próbálj túllépni a dolgokon. Ha a tumormarkered rendben= a rosszindulatu folyamat megszünt, járj el a kontrolokra rendesen. 5 év után teljesen gyógyultnak tekinthető leszel, de addig se görcsölj a dolgon. Sétálj a családoddal a szabadban,sportolj valamit, hallgasd kedvenc zenéidet stb.Foglald le magadat egyszóval! A kedves feleséged ha szeret ki fog tartani melleted! Ha nem akkor meg nem kár érte. A”műszered” nem működik, van más módja is, hogy örömet szerezz hitvesednek. Van 10 újad, nyelved…Amikor én is más okból de 6 hétig le kellett teni a fegyvert, én is így működtem. Hogy más 6 hét meg a hátralévő élet-ez így igaz. Lásd meg körülötted a szépet, értékeld átt érték rendedet. Mi és ki a fontos neked? Élsz- örömmel éld a remélhetőleg visszalévő 40-50 éveidet. Sajnos akik későn mennek el a dokihóz ebbe, meg más rossz indulatú betegségbe- bele halnak. Te élsz! Hát találd meg az életed kisebb- nagyobb örömeit! Kivánom légy nagyon boldog! Elköszön- endrebandi

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close