Már kezdek büszke lenni,hogy súlyos depresszióm van. Még pár ilyen cikk és kiderítik, hogy a mi életünk sokkal jobb . Bocsánat egyes szám első személyben írok , más nevében nem beszélhetek . Régóta vagyok az oldalon. Nagyon sok történetet olvastam el . Én 18 éves korom óta vagyok depis , 36 éve . Voltak jobb időszakaim , főleg mikor még sportoltam . Sajnos a csípőízületeimet tönkretette a sok futás , ezért most nem tudok úgy sportolni ahogy szeretnék és ami kikapcsolódást is nyújt . Az utóbbi 10 évben nagyon eluralkodott rajtam a betegség . De nem erről akarok írni . Olvasom a történeteket , hozzászólásokat . Mindenki próbál jó tanácsot adni . Keress fel egy pszichiátert vagy pszichológust stb. Én az elmúlt 10 évben végigjártam mindent . Először egészségház . 2 óra várakozás 15 perc beszélgetés gyógyszerfelírással együtt . Úgy gondoltam ez kevés . Utána jött a magánrendelés . Végig jártam egy évet heti egy alkalommal . Ez kb 300 ezer forintomba került , amit egyébként nem engedhetnék meg magamnak, de inkább mindent megvontam magamtól , mert a remény hal meg utoljára (gondoltam én ) . A vége az lett, hogy megállapította a pszichiáter, hogy egy óriás vasgolyó van a lábamhoz kötve és amíg nem tudom elhajítani addig nem lesz változás. Ezután elmentem másik pszichiáterhez (tanácsom, hogy ne költsétek a pénzt ha nem éreztek pozitív változást ) havi egy alkalom , gyógyszerfelírás és persze semmi javulás . Ha most azt mondaná egy pszichológus vagy pszichiáter , hogy adjak 1 millió forintot és meggyógyít ,még azt is kölcsönvenném valahonnan , inkább nem ennék csak szabadulnék meg ettől a pokoltól. Munkám nincs , zárkózott lettem , barátaim nincsenek , kimozdulni a lakásból kitudok, de céltalanul nem szeretek és ami a legborzasztóbb az, hogy bár van családom, egy 12 éves kislányom akit imádok , mégis mindig egyedül érzem magam . Ez elviselhetetlen . Állandó negatív gondolatok járnak a fejemben. Na nem fokozom tovább ! Tudom aki ide ír , az tele van problémával ,lehet sok esetben nagyobbakkal mint az enyém . Amit hiányolok , (azon kívül,hogy a depresszió nem betegség sokak szerint , nekik kívánom,hogy éljék át majd egyszer ) hogy nincsenek ill. én nem tudok róla , de ha van akkor is kevés olyan csoportos önszerveződő csoport , ami megfizethető . A csoportos terápia alig kerül egy pszichológusnál kevesebbe mint egy egyéni beszélgetés. A cikkre visszatérve , azt üzenem a tudósoknak, hogy cseréljünk, legyen övéké az, hogy jobban tudjanak dönteni , én meg szeretnék feszültségmentes , boldog életet élni . Úi:. Köszönöm, hogy depressziós lehetek de aki nem az és lenézi ezt a betegséget és osztja az észt, azzal szívesen cserélek !