Kilátástalanság,

2016.02.11. 19:53

Sziasztok,

jelenleg 24 éves egyetemista nő vagyok. Elég sok problémám van. Kezdjük azzal,hogy nagyon rossz gyerekkorom volt,apám vert minket,és pszichopata volt,legalábbis mindig ordítozott velünk,ha bármi gondja volt,akár a semmiért is,de anyummal is ordibált,bár őt nem verte csak minket. A mai napig egy idegbeteg,viszont bántani már nem bánt és nem vezeti le rajtunk a feszültségét,max anyámon,de ő meg eltűri,mert alapvetően nagyon intelligens ember az apám,a társaság középpontja ő.

Vagyok én akit nem csak az apja bántalmazott,hanem a nővére is,sőt talán ő sokkal jobban,nagyon beteg dolgokat mondott nekem,hogy megölne ,mert féltékeny rám,részletezte ,hogy kínozna. Otthon mindig elnyomott,nem engedte,hogy beszélgessek ,ha megszólaltam elkezdett kötekedni,addig addig folytatta,hogy inkább ráhagytam,és kialakult,ha ott van meg se szólalok. Szerintem ennek köszönhető a szociális szorongásom,elég csendes vagyok,társaságban nem merek beszélni.

Nem vagyok egy szépség,ez kiderült általános iskolában,mindenki csúfolt,hogy milyen ronda vagyok,mondanom sem kell koplalni kezdtem,bár nem voltam elhízva,de úgy voltam vele,ha már a fejem ronda a testem legyen jó…haha.. Középsulira sikerült is mindig mellkidobás ilyesmi,furcsa ,de ott már szépnek neveztek..na mindegy ekkor jött életem első szerelme akivel 4 éven keresztül együtt voltam. Mondanom sem kell apa2,nyilván ez úgy a 2. évben jött elő. Nyilván nem tudtam kilépni,mer tőle kaptam csak szeretet,kedves szavakat ilyesmi. Fontos,hogy ekkor ebben a kapcsolatban veszítettem el önmagam,mivel nagyon meg akartam felelni a barátomnak,de ugye neki semmi nem volt elég jó,mindig talált bennem hibát,bántott szavakkal,akkora feszültséget okozott bennem ez a 4 éven át tartó tökéletesség hajszolás,megfelelési kényszer,elnyomott érzelmek,hogy a kapcsolat utolsó évében ,már jelentkeztek nálam olyanok ,mint egész nap az ágyban feküdtem,nem bírtam az alapvető dolgaim elintézni,csak teltek a napjaim üresen,semmi értelmét nem láttam az életnek stb. Megcsalt végül és elhagyott szó nélkül. Ekkor jött a bulímia és evészavar,ettem,ettem egész nap, ez megnyugtatott,aztán hetek múlva jött a hánytatás ,mert addig ettem amíg fért belém,ez megy a mai napig kb. Eleinte nem híztam,mert tényleg nagyon jó alakom volt és jó genetikám is van,de úgy 1 év múlva már feljött pár kiló,aztán szépen jöttek a kilók lassan,de biztosan. Aztán jött a gyűlölt ,undorodok magamtól hájas vagyok,viszont nem tudom megállni ,hogy ne egyek annyit,egyszerűen képtelenség,már mindent próbáltam.Olyanokat nem írtam le,hogy volt egy önpusztító időszakom is középsuli elején és kapcsolat után rögtön,pár hónapos időszakok ezek amikor féktelen bulik,ivászat ilyesmi,azt igazából kordában tudom tartani a legfőbb bajom ami a fogaimat már eléggé szétszedte a bulímia a végeláthatatlan zabálás.

Egyébként szüleimnek hiába mondtam régebben is ,hogy gondjaim vannak,sőt mások is tanácsolták,hogy vigyenek engem orvoshoz, nem érdekli őket,vagy azt mondják,hogy felejtsem el a gondjaim ,mert ők nem hisznek az orvosban,na meg persze soha nem fizetnének egy ft-ot se.Kérdésem van kiút?? Hova fordulhatnék? Bp

#22698 Norika1 hozzászólása: 2016.02.13. 18:13

Szerintem 24 éves és egyetemista nem kell a szüleitől várja, hogy orvoshoz vigyék. Gondolom, hogy egy értelmes lány vagy csak nincs elég önakaratod. Gondolj arra, hogy sikerülni fog és ne foglalkozz mindig magaddal. Sok sikert.

Ketrin9
#22697 Ketrin9 hozzászólása: 2016.02.13. 13:51

Köszönöm azoknak akik tanácsot adtak,leginkább Erzsimama hozzászólása adott nekem erőt, még soha senkitől nem hallottam azt az életben,hogy vagyok annyira értékes ,mint más ember, furcsa melengető érzés volt ezt olvasni :) Egészen fiatal korom óta azt nevelték belém,hogy fogyatékos,hülye,szerencsétlen vagyok,más gyerekei jobbak ,tehetségesebbek,értelmesebbek.
Ancsa123 már eljutottam oda,hogy úgy gondolom a gyógyszeres kezelést bevállalnám,ha tényleg segít.Eddig nagyon féltem tőle,de pont arra jutottam,hogy az egyszerű kibeszélés és meghallgatás nem ér nekem semmit,sok embernek elmeséltem már a történetemet,van olyan barátom is aki tudja,de ez igazából csak pillanatnyilag hozott megnyugvást,semmiben nem segített.
Katamama a te hozzászólásod viszont nagyon negatívan hatott rám. Nyilván amint láthatod azért írtam,mert igen magam akarom a kezembe venni a sorsom ,mert nem várhatom a szüleimtől,csak tudod kiskoromban elvihettek volna ,mert mint írtam is a magántanárom is szólt nekik ,hogy vigyenek orvoshoz ,mert gondjaim vannak,de őket nem érdekelte,így volt ez mindennel egész életmben,Most már nyilvánvaló,hogy magamtól akarok cselekedni egyébként fiatalabb vagyok ,mint 24 a pontos koromat csak azért nem adtam meg,mert féltem attól,hogy bárki is rám ismer. Anyagi gondjaink nincsenek úgyhogy igen ennyit köszönhetek nekik,mármint fizetnek mindent amit kell az iskolához és azt,hogy legyen mint ennem. De sajnos ez nem ad feloldozást az alól ,hogy soha ,de soha nem kaptam egy ölelést,egy érintés maximum a kezének “legyintését”,vagy öklét. Azt,sem semmisíti meg,hogy soha nem szólt hozzám csak azért ,ha kötekedni akart és bántani. Ma már sokkal értelmesebben viselkedik velem,de a mai napig minden beszélgetés a kötekedésből áll,mindent felhánytorgatnak .Akárhogyis miattuk alakul folyton balul az életem ,mert nem tanultam meg beilleszekedni a társadalomba,betegesen neveltek ,ez kihat a tanulmányaimra,hiszen nem tudok koncentrálni,kihat a kapcsolataimra,folyton olyan pasit fogok ki mint apám,kihat a barátaimra,alig tudok kommunikálni,betegesen látok mindent.
És azért írtam ide,hogy hátha itt valakit tud ajánlani egy TB finanszírozott orvost,vagy bármit,hogy hogy kell segítséget kérnem? Már régóta keresgélek a neten,de nem sokra jutottam,eddig nem találtam semmit,ahol fogadnának ingyen.

#22700 ancsa123 hozzászólása: 2016.02.14. 04:03

Örülök hogy így látod és én is csak annyit tudok mondani hogy szerintem is értékes ember vagy csak hogy szokjad meg ezt a szót…:) És remélem megtalálod az utadat ..Én sokkal késöbb láttam be hogy kell valami segítség..Mert mi a még a vacak gyógyszerek világában éltünk tényleg szarok voltak ..És a mi generációnk óckodik mindenféle kezeléstől is ami bizony nem ok nélküli legalábbis ami a pszichiátereket illeti..De egy neurologus is felírja neked ami kell és sokkal jobban látja ..Mert ezek mögött a betegségek mögött igen is van agyi eltérés is szóval nem véletlenül hatnak az agyunkra az antidepresszánsok…De egy posztraumás stressz ami neked van jól kezelhető nekem is az van már 3 hónap után lényegesen jobban voltam ..Ja és ha van vérszegénységed azt is kezeltesd ki mert az is okoz ilyen tüneteket …A barátoknak elmondás igenis segít gyógyszerrel megtámogatva ..Ne hagyd abba ..Én pl idegeneknek szoktam megnyílni hirtelen akiket többé nem látok és utána sokkal jobban vagyok …Főleg amikor látom hogy nem nem néznek le és tök jó tanácsokat adnak….De nekem már az is nagy szó volt hogy valaki meghallgatott mert egyszerüen nem bírtam beszélni róla mindig annyira megalázónak tartottam ezt…Sok sikert és kitartást..Az út örök olyan ez mint az alkoholizmus örökké fájnak majd az emlékek csak megtanulsz majd helyesen reagálni bizonyos helyzetekben amit addig nem tudtál…Hülye férfiak meg vannak szóval ez nem csak tőled függ..Ne csüggedj ha nem az első lesz normális …

#22696 katamama hozzászólása: 2016.02.13. 13:09

Szia! azt mondod, 24 éves egyetemista vagy. Gyermekkor…, azért mégis köszönhetsz sokat a környezetednek, ha idáig eljutottál.
Miért várod azt a szüleidtől, hogy vigyenek orvoshoz? van neked is 2 lábad és a suliban is informatikai segítség ahhoz, hogy tudd merre kell elindulni és akarat. Ezt az oldalt is megtaláltad, akkor a megoldás oldalát is sikerülni fog. Írhatnék tanácsokat is, de, biztos nem lesz jó, mert mindenkinek a személyre szabás a megfelelő módszer. Sok sikert a magadtól való elhatározáshoz.

#22692 ancsa123 hozzászólása: 2016.02.13. 01:58

Na ezt ne hidd el, hogy gyógyszeresen nem kezelhetők, vannak kiváló gyógyszerek rá és inkább kezelés mint egy életen át a nyomorgás a betegség miatt. Csak arra kell ügyelni, hogy mindenkinek más segít és a mennyiséget is be kell állítani.. De az is lehet, hogy 2-3 hónap szedése is elég lesz…

#22689 Erzsimama hozzászólása: 2016.02.12. 21:30

Kedves ketrin 9
Az én meglátásom a következő,én azért sem hagynám el magamat.mennék egyedül az orvoshoz,és
kérném a segitségét.Ne hogy már az én életemet tegye tönkre a tesom.
Meg kell tudni védeni magadat.,és tedd is meg ne hagyd hogy eltapossanak mint egy svábbogarat.
Vagy te is olyan értékes ember mint a többi.Ne hagy d magad!!!!!!!!!!!!!!!.
“Erzsimama”-szeretettel.

#22680 Dream-1 hozzászólása: 2016.02.12. 09:23

A pszichés betegségek gyógyszeresen nem gyógyíthatók, hiszen nincsenek mögötte szervi elváltozások,amik a tünetekért felelnének..keress meg és megbeszélhetjük a továbbiakat. dremak@citromail.hu Debrecenben élek, ott vagyok elérhető, vagy a facén..szia :)

varoszoba
#22709 varoszoba hozzászólása: 2016.02.15. 18:52

Kedves Dream-1,
az oldalon önreklámozásnak nem adunk helyet. A reklámra egyéb felületeink szolgálnak, pld. banner vagy pr cikk.
Ha ez a megoldás érdekes Önnek, a varoszoba@akkrt.hu email címen állunk rendelkezésére.
Megértését köszönjük: a Várószoba csapata

#22735 Dream-1 hozzászólása: 2016.02.18. 07:37

Kedves komentelő hsz-k..nem praktizálok, ezt az iparengedéllyel alátámasztott tevékenységemet már évtizedek óta felfüggesztettem, csupán személyes tanácsadásra gondoltam a személyes problémák tükrében..elnézést, ha ez a szándék félreérthető lett volna..

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close