Kedves Honfitársak..(most a depressziós emberekhez szolok, vagy azokhoz akiknek sikerült kigyógyulni)
Aki már olvasta az alvás zavaromat ,akkor tudja vannak gondjaim,nos az alvászavar megoldódott,munkának hívják és teljes ételváltásnak..ebbe nem mennék bele..inkább szeretném kiírni magamból a depressziót..remélem sikerül…
Jó lenne ha kaphatnék segítséget sajnos nem viccből írok…
Padlón vagyok..nyomorultul érzem magam..
van családom..gyermekem társam…és még is mintha tokéletesen teljesen egyedül lennék a világ összes bajával..
igen panaszkodok mert már nem bírom tovább..
úgy megyek dolgozni,,hogy túl kell élnem úgy jövök haza úgy kelek..hiába alszom..mintha nem is aludtam volna…mint akit leütöttek..
örömöt régen éreztem…2 éve írogatok a telefonomba jegyzeteket,,nos az egyik rosszabb mint a másik..
..nem találom a helyem a világban…
nem vagyok boldog..állandóan veszekszem..kimerült és ideges vagyok..idegesen fekszem idegesen kelek..
minden stresszelve csinálok…azt veszem észre robot lettem..
igen mesélnem kéne hogy a házasságom sem a legtökéletesebb…sőt szerintem egy hazugságra épült…
és nem tudok elmenni belőle…
úgy érzem egy kalitkában vagyok…a gyermekemmel sem vagyok annyit amennyit kellene persze a munka miatt..a sok műszakok…reggel délben este ..igen úgyhogy nem nem vagyok irodista…sajnos..
nos már próbáltam mindent gyógyszert is háziorvos irt fel…már nem emlékszem a nevére…de csak rosszab lett..
azt szeretném kérdezni a depressziós emberektől vagy aki már átesett rajta hogy ti is utáltátok a többi embert magatok korul? vagy én vagyok ennyire rossz?
kimondottan gyűlölöm az embereket…
felfordul tőlük a gyomron..mert egy undorító világban élünk..
a rossz emberek lettek a “jók”..a jó emberek meg a kívülállók…akiket ki kell rekeszteni..
szeretnék boldog anya lenni…és persze nem utálni az emberek többségét.
nem szeretnék gyógyszert szedni hiszen gyógyszer nélkül kerültem ebbe az állapotba..
igen az öngyilkosság az már mint fogalom meg sem rezzenek tőle..
de a lányom..visszatart…mint gondolat mi lesz vele…nem ..
ha nem lenne a lányom biztos itt hagytam volna már az “életet”..vagy minek kell ezt nevezni..
meguntam ezt a helyzetet…az embereket meg pláne…
aki csak bántani akar ne írjon…abból kapok bőven nap mint nap..
csak jo lenne olyan emberrel beszélni aki tudja mi a depresszió…
köszönöm hogy időt szántál rám…
Szia Niki!Most regisztráltam erre az oldalra…még jóformán alig olvasgattam itt amikor megtaláltam a történetedet.Sok törés volt az életemben nekem is…sok olyan is amikről azt hittem remekül kezeltem öket és feldolgoztam…de az élet valahogy mégis egyre rosszabb mederbe terelödött…nem akarom túl hosszúra nyújtani mert nem igazán tudok összeszedetten írni,fogalmazni….és a problémáimmal sem terhelni de a lényeg az hogy sok mindenben igaza van Szabinak.Annak ellenére is így látom hogy én még csak szeretnék kikeveredni a depresszióból…2 hónapja alakultak úgy a dolgaim hogy muszáj volt orvosi segítséget kérnem,mert nem akartam meghalni…Vagyis…sokszor akartam…de ahogy Neked ott a lányod,nekem itt van 3 gyermek és napokon belül a harmadik Unoka is…nem tehettem meg velük hogy magukra hagyom Őket.Ez elött 10 évig ,talán több is mint 10 évig nem voltam hajlandó semmilyen orvoshoz elmenni,sem gyógyszereket szedni.Fájdalomcsillapításra is inkább természetes eszközöket próbáltam bevetni…betegesen féltem,rettegtem az orvosoktól,gyógyszerektől.Persze ennek is volt oka…most mégsem bánom hogy már 1 hónapja a pszichiáter gyógyszeresen kezel,és hogy pszichologushoz is kell majd járnom.Én is úgy gondoltam hogy magamnak kell megoldani,de van amit nem lehet segítség nélkül.Jártam korábban egy rövid ideig pszichologushoz és jó tapasztalatom van.Leginkább azért mert …mert igazából ő nem arra van hogy visszaadja a boldogságot a valódi éned,abban segít hogy Te magad hogy tudsz ezekre újra rátalálni…segít a szemlélet váltásban…
Szabi azt mondta a gondolkodásoddal van baj…nekem is baj van a szemlélet módommal a gondolkodásommal…de azt hiszem ez a depresszió velejárója…egyszerüen nem tehetünk róla…csak ép tenni kell ellene.Hidd el ha nem is tudom teljesen átérezni a Te helyzeted hiszen mindegyikünk más,mindent máskép él meg…mégis nagyon Veled érzek…rengeteget szenvedek…és elkeseredetten keresem a kiutat…mert abban is igaza van Szabinak hogy az élet szép!Meg kell tanulni meglátni a szépségét,és olyan emberekkel körülvenni Magad akik elfogadnak,megértenek és öszintén szeretnek.Ez lehet elég nyálasan hangzik de ebben a témában egy életre szóló leckét kaptam…a mai napig nehéz elhinnem hogy aki a legtöbbet ígérte,akire az életemet is rábíztam,sőt még többet is,az lök bele a szakadékba és olyan emberek kapnak el akiket idegennek éreztem,és akik tényleg teljesen idegenek voltak…de emberek.Ez pont azért volt döbbenetes mert ha nem is gyűlöltem az embereket de kicsit sem szerettem őket,kifejezetten kerültem a társaságot…bár ez most is így van…
Azért vagyok itt,mert én is olyan emberek társaságát keresem akik szintén szenvednek a betegségtől vagy bármiféle Őket ért traumától…akik érthetik min megyünk keresztül és nem bolondnak tartanak.Hiszem azt is hogy jó dolog ha próbálunk egymásnak segíteni.Még ha ez csak abban is merül ki hogy meghallgatjuk egymást…
Sajnálom Niki! Látom sokat csalódtál, vagy nagyot. A másik kulcs a megbocsátás, mert anélül még Isten sem tud segíteni rajtad, de az orvosok is ezt tartják a betegségekből való gyógyulás első alapelvének, pláne, ha a depresszióról van szó. Csak kérdezd meg őket! Én élő példa vagyok erre, és én is voltam ilyen állapotban (hallani sem akartam Istenről), nagyon nagy mélységeket jártam meg, mire engedtem neki. Életem legjobb döntése volt! Nem a reklám miatt írtam neked, hanem azért ajánlottam, mert a közeli ismerőseimmel személyesen osztok meg az életemből dolgokat, de téged nem ismerlek így gondoltam néhány ember sikeres gyógyulásának meghallgatása, segíthet abban, hogy Istent kezd keresni. Ez nem egyenlő a gyülekezettel, mert otthon is megteheted személyesen! Ő ott is hall téged!
Én már az öngyilkosság határán álltam, amikor kaptam egy könyvet aminek az volt a címe, hogy a “Betegek meggyógyulnak”. És ez nem volt véletlen! A szerzőt le sem írom, nehogy reklámnak tekintse bárki. Ekkor kezdtem el világosan látni, hogy Istennek mi az akarata az életünkkel, és én miért vagyok beteg és boldogtalan.
Így kezdődött a történetem! Ha szeretnél többet tudni írj! Ha nem, az sem baj. Még nem jött el a te időd. Még húsz évet őrlődtem én is különböző problémák között, mire már én mondtam azt, hogy vagy Ő segít, vagy itt a vég! Szó szerint kiáltottam hozzá és folyamatosan kaptam a segítséget, mindíg a megfelelő időben! Isten jó! Ismer téged is és szeretne segíteni.! Tedd őt próbára, és ne azonosítsd őt különböző felekezetekkel! Személyes kapcsolatod lehet vele! Ő is erre vágyik, hogy a teremtményei keressék Őt és bízzanak benne! SZERET TÉGED! Tudja min mégy keresztül.Ha egy lépést teszel felé, ő százat tesz a te irányodba! Én tudom, mert megismertem.Ismerd meg Őt! Ő a békesség Istene! Szeretettel: katapeto
a tsapos közben szól, mer má’ n bírja magát…
nos ÉN köztudottan LEszarom a te kitalált sstenedet a zsidókéval 1ütt (ah az is engemet)
DE már TÉLL cziki, ah yolnevelt agyhallottként bégeted itt a sok FAsságot! már bocsi
aza birka, akit TÉLL érdekel a efféle népbutítás, az szépen fogjamagát s Lmegy a Gyömrői útra.
v nyeli a szennymédiából bőségesen öntött moslékot! sajn van bőven választék…
mondom mindezt a magam serény nevében. (BÁR gyanítom, h alvókinek IS tele lehet már a szütyője:)
- – -
Am pedig: Dicsőség a Nagy Sárkánynak! most és mindörökké.
Szia Niki!? 13 évig szenvedtem depresszióban, én is menekültem az emberek elől, tompítottam magam gyógyszerekkel, végül önként hagytam abba, mert megismertem Istent és ma már boldog vagyok, nincsenek félelmeim, megoldhatatlannak tűnő problémáim, kilátástalan helyzet, vagy halálfélelem, mind a múlté!!!! Kersd Istent és az ő országát és mindez megadatik Neked is. Én egy pünkösdi karizmatikus gyülekezetbe járok. ha van a környezetedbe, akkor vedd fel velük a kapcsolatot! Addig is szeretettel ajánlom az ATV csatornán a 700-as Club műsorát, de megtalálod a You Tubeon is. Isten áldjon meg és gyógyulj meg!
Szia.köszönöm ,hogy írtál,és annak is örülök ,hogy ez a reklám helye.
nem hiszek istenben és szerintem nem így kellene a másiknak segíteni,hogy reklámozunk egy olyan dolgot amiből más nyer. szóval köszönöm de nem kérek belőle .és a közeljövőben kérem ne írjon.
látom téged IS szeretneka lelki szegények…
sajn TEJESEN IGAZAD VAN k. alvóniki!(Y)
Ez itten 1 szemmétlada pőccegödör, a hol tombola Lnyomás, KIsemmizés, LEalázás, móKUSSvakítás – ezen nincs mit szépíteni!:( főleg a tsorrók, a súúújos (pláne cihhés) betegek, nomega éhenkórász nyögdíjasok irányába…
ÉN azért őrülök, h tea igen kiss léccámú ÉRTELMESEK táborát gyarapítod – plánenő létedre!;) ez 1 kicsit FELvidít. KITARTÁS!
nem hiszek bennük annak idején próbálkoztam már,és nem igazán érdekelte őket mi van velem csak gyógyszerezni akartak,flegmaságot kaptam és lekezelő volt,akinél én voltam,és ráadásul nem egy orvosnál próbálkoztam, ez régen volt,6 éve kb.
Te is utáltad az embereket akik körül vettek mikor beteg voltál?
írnál arról neked milyen volt?mit váltott ki és mi volt a fordulópont?
Utaltam mindenkit. De főleg munkába járni. Plusz egyre több fizikai tunetem volt. Szedules, hasmenes, alvas problemak. Volt hogy honapokig nem aludtam.
Hallani sem akartam a gyogyszerekrol.
Aztan elmentem a pszichologushoz , akinél sokat beszeltunk arrol is h mennyire nem akarok gyogyszert szedni ( a pszichologusom is alapjaban veve eloszor gyogyszer nelkul akart segiteni).
A fordulopont az volt mikor mar nem birtam kimozdulni a lakasbol. Akkor kerestem fel egy pszichiatert…aki felirt gyogyszert, es kb 1honap mulva teljesen jol lettem. Utana kb egy evig parhuzamosan zajlottt a pszicho terapia meg a gyogyszeres kura.
Most ott tartok h napi fél Cipralexet szedek. Mellekhatast nem eszlelek. Van munkam amit szeretek. Volt tobb parkapcsolatom azota amiket elveztem. Persze az elet meg mindig tartokat nehezsegeket kihivasokat.
Azt gondolom h azert lenne szukseged pszichologusra mert a tulzott tartozkodasod a gyogyszertol alaptalan. Ebbol arra kovetkeztetek h az eleted eddigi tapasztalatai alapjan kialakult benned valami alapveto bizalmatlansag. A lelked nem birja el a mindennapok megprobaltatasait. Vagy azert mert serult vagy mert genetikailag ilyen vagy. Apolast, kezelest igenyel a lelked.
Ugy kepzeld el hogy az eleted egy híd amit pillérek tartanak, és az egyik pillér a lelked/pszichéd…ami sajnos nem birja a terheket. Azt a pillert lehet festegetni, foltozgatni, de ugytunik neked ez nem eleg. Szakerto kell aki segit felujitani, megerositeni a pillert.
Pszichologus , pszichiater. Ezek ertenek hozza.
Talan kezd egy pszichologussal.
Szépen megfogalmaztad a lelkem állapotát…
Tudod annak idején amikor még nem voltam 32 csak 20 körül egy kedves mosolygós lány voltam és az volt a baj, hogy megbíztam mindenkiben,csak a jót láttam az emberekben,ezt bizony nagyon sokan kihasználták hazudtak becsaptak stb..akkor nem volt szükségem gyógyszerre hogy olyan “naiv” legyek..kedves és aranyos..ma már a világ és az emberek tettek azzá akim vagyok..
genetika nem hiszem nem tudok a családban depressziós embert..
csak én vagyok ilyen érzékeny a világra…
nem tudom megbeszélni és megértetni egy idegennel mi zajlik bennem orvosra értem…és egy gyógyszer fog boldogabb embert varázsolni belőlem?
pontosítok egy gyógyszer és egy idegen fogja visszahozni azt amit elvesztettem? magamból?
nem hiszem..
nálad mi váltotta ki a depressziót? hogyan élted túl azokat a nagyon nehéz napokat?
nem bízom az emberekben egyáltalán nem ezt is jól látod.
Szia,
Nehéz kérdés, hogy nálam mi váltotta ki a depressziót. Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem voltak elég jó alapjaim az élet nehezsegeinek leküdéséhez. Valoszinu genetikailag is lelkileg erzekenyebb vagyok, plusz a gyerekkorban szerzett minták rosszak voltak.
Azt gondolom, hogy akkor kezdődött a depressziom meg a panik betegsegem mikor eloszor kileptem a nagy életbe. Saját autó, saját albérlet, később saját lakás… és mindezt egyedul manage-lni. Plusz a munkahelyi stressz… Egyebkent nem történt olyan tragédia ami külső szemlélő számára durvának tünhet. Szoval tragedia nem történt ( de persze ezt igy nem helyes megfoglamazni, mert amik történtek azok számomra tragédiát jelentettek).
Szerintem fiatal korodban rossz uton indultal el… valahol rossz utra tévedtél. Addig tudtal aranyos kedves lenni, amig nem jöttek az élet igazi akadályai, nehézségei.
Hozzá teszem, hogy mindenkinek más a rossz út és mindenkinek más a jó, szoval talan inkabb ugy fogalmaznek hogy nem a saját utadon indultal el.
Az hogy becsapnak, meg nem bizol az emberekben, az is azert van mert alapvető problemaid vannak az élet dogainak a feldolgozásával.
Azok a dolgok amiket Te tapasztalsz (pl. hogy az emberek nem értenek meg, az emberek becsapnak, nem megbizhatóak) azt mindenki tapasztalja, csak maskepp dolgozza fel.
A gondolkodasoddal van baj, es azzal amilyen keped van az életről. Az élet szép.:)
Az emberek tenyleg olyanok ahogy Te azt látod, de ha lenne sajat stabil lelki egyensulyod akkor nem látnád ezt az egész életet borusan. Sőt, az egy szép dolog amikor csak magadban bizhatsz, aztan jön 1-2 ember majd az eletedben akiknek adsz eselyt es megbizol bennuk.
Ehez kell a pszichologus, hogy megmentse azt a lelki pillért ami még megmaradt. Igy is mar sokat szenvedhettel az evek alatt, de biztos sok mindent elbir még a viharvert lelked.
Egyebkent nemtudom voltal e mar pszichologusnal, de ő nem tesz mást , csak annyit hogy kérdez… kérdez …kérdez kérdez…és közösen kipucoljatok a sok problemat amit nem oldottal meg a multban. Ahh tudnek meg sokat irni, de ugyis a Te döntésed h mit teszel. Es hiszek benne h ugy fogsz dönteni ahogy neked az a legjobb.
Szia
Szívesen olvasok minden történetet amit tapasztaltál és keresztül mentél. Segit mert így nem érzem magam teljesen egyedül ezzel a problémával.
(egyedül Te írtál eddig senki más,pedig szerintem sokan vagyunk)
Kérdésedre válaszolva igen voltam,én csak dilidokinak hívom őket,és nincs jó tapasztalatom.
Kezdem azt hinni hogy Te is ilyen orvos vagy..:)csak vicceltem ne vedd komolyan próbálok viccelődni sajna nem megy.
Jó olvasni,hogy valakinek mint Neked sikerült.
A gondolkodásommal baj van? Igen lehet,ezt már hallatom sajnos.. szinte minden nap.
Az élet szép írod…remélem egyszer én is így látom…
Elég sok problémát megoldottam az életemben remélem ez is menni fog,csak olyan segítségre lenne szükségem aki átélt ilyen helyzetet és felfogja mi történik éppen velem.
Szerinted egy pszichológus átélt már ilyet?
Maximum csak kívülről láthatja milyen,ami belül van,mikor érzed nap mint nap hogy a lelked ordít segítség nem megy nem bírod elég volt meddig tűröd stb..
Pl: Ha eltörik a kezed,csak az tudja ,hogy mennyire tud fájni akinek már eltört.
Lehet hülyének nézel nem baj megszoktam. De én így látom.
Ha pszichologus lennek akkor most a következőket kerdeznem tőled:
1. Miért fontos az hogy a pszichologus átélt e már ilyet?
2. Miért fontos neked az hogy én mit éltem át?
A másik, hogy miért néznélek hülyének? és miért szamit hogy én minek nezlek??
nade mindegy…
itt az email cimem: imreszabi@gmail.com , irj ide, elarulom a nevemet és megnezhetsz facebookon hogy ki vagyok én. Lathatod h nem pszichologus.
En 6 evig vergődtem gyogyszer nelkul, majd a pszichologusom hatasara vegul be mertem vallni a gyogyszer szedést….2ev pszichologus + gyogyszerek(eloszor sok gogyszer ,de mostmar szinte semmi) es jol vagyok.
Sztem menj el pszichiaterhez vagy pszichologushoz…es kitartoan kutasd keresd a betegsegedre a megoldast.
Te beteg vagy es ugytunik h sajat erőből nem tudod megoldani a problemat.
A mai allas szerint pedig az efajta betegseget pszichologus v pszichiater tud kezelni.
Tok ertheto h szarul vagy….ennyi szenvedes utan:( de van valasztasod sztem:
1. Leeled igy szenvedve az eleted
2. Kinyirod magad
3. Kersz gyogyszeres vagy terapias segitseget (sztem legjobb lenne mint 2) es ez altal elviselhetove teszed a mindennapokat, sot akar teljesen is kigyogyulhatsz.
Köszönöm legalább őszinte.Nem akarok gyógyszert sem orvost.biztos meg lehet gyógyulni orvos nélkül is.
Miért akarsz orvos nélkül?
nem hiszek bennük annak idején próbálkoztam már,és nem igazán érdekelte őket mi van velem csak gyógyszerezni akartak,flegmaságot kaptam és lekezelő volt,akinél én voltam,és ráadásul nem egy orvosnál próbálkoztam, ez régen volt,6 éve kb.
Te is utáltad az embereket akik körül vettek mikor beteg voltál?
írnál arról neked milyen volt?mit váltott ki és mi volt a fordulópont?