Depresszió

Téma címkék:
2018.08.21. 07:58

Sziasztok!

Hát nem is tudom hol kezdjem.. kb 1 hónapja derült ki, hogy depressziós vagyok. Eléggé meg is visel. Folyton rossz kedvem van, semmiben nem találom a pozitívumot, csak a negatív dolgok jönnek elő. Tudni kell rólam, hogy tegnap lett vége egy másfél éves kapcsolatomnak. Sajnos a betegség miatt. Elmesélem a történetet, hogy mindent tisztán lásssatok.

Kapcsolatunk alatt is sokszor előfordult velem, hogy rossz kedvű voltam, utáltam a munkámat, nem éreztem azt, hogy el tudnám látni a háztartást, egy semminek éreztem magam. Mindig is olyan ember voltam aki nehezen küzdötte le a fájdalmakat, egy adott szituáción akár napokig képes voltam rágódni, bántani ezzel saját magamat. Ha bármilyen fájdalom ért sose mondtam el senkinek, magamba fordultam és azzal tápláltam az agyam, hogy majd elmúlik nem kell rajta aggódni.. igen ám, de mivel minden egyes problémát így próbáltam megoldani egyszer csak sok lett bennem a feszültség a stressz.. ez sokszor a páromon csattant… A munka miatt rossz kedvűen mentem haza, csak azt látta rajtam, hogy már megint rossz kedvű vagyok, mint aki citromba harapott. Ekkor ő elakart hagyni. Én tudtam, hogy ez nem én vagyok. Évekkel ezelőtt nekem semmi problémám nem volt. Mindent pozitívan láttam, semmi rossz gondolatom nem volt semmivel kapcsolatban. Ez eléggé megváltozott… Én ezt sokszor el is mondtam a páromnak, hogy én nem ilyen vagyok. Hitt nekem, hisz mindig velem maradt, de attól mindig elmondta, hogy valami nem okés velem. Nem törődtem vele.. Aztán a legutóbbi szakításnál már én is éreztem, hogy valami nem oké.. Nem tudtam semmi jóra gondolni, csak a negatívum jött elő, fáradt voltam mindenhez, semmihez nem volt kedvem. Nema kartam magamat tönkre tenni, se a páromat ezért is mentem el orvoshoz. Mint kiderült depressziós lettem. Szedem a gyógyszert, és vannak olyan pillanatok amikor minden könnyebb. Miután meg jártam a dokit egyből páromhoz fordultam, hogy igenis baj van velem. Ő velem maradt. Azt mondta hisz bennem, tudja hogy le fogom küzdeni. Ez az állapot tartott 2 hétig. Semmi baj nem volt. Mindent másképp láttam. Aztán jött egy szombati nap és minden felborult. Megint magam alatt voltam, és itt az a legszörnyűbb, hogy én már észre sem veszem. A párom jelezte, hogy már megint látszik rajtam, hogy magamba vagyok fordulva. Én persze mondtam, hogy nem, pedig sajnos nagyonis igaza volt. Ő ezt már nem tudta kezelni. Tegnap elköltözött. Nincs hozzá türelme. Nem bírja ezt végig csinálni. El gondolkozott rajta, hogy igenis velem marad és segíteni fog, de hozzá tette, hogy amikor még nem tudtuk, hogy beteg vagyok akkor is mellettem volt segített, támogatott de még se sikerült változni. Én tudtam, hogy ez a változás nem két alatt fog rendbejönni. Ő úgy gondolta szerintem, hogy ez a depresszió pár nap alatt leküzdhető. Ezért is ment bele a kapcsolatban. Úgy gondolta, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy agyba helyre tegyem magam. Én azon voltam. hetekig így éltünk. Minden rendben volt. De aztán sajnos megint jött egy nap amikor minden felborult. Tehát most itt tartok. Párom feladta. Én szeretném ha mellettem lenne és együtt tudnánk végig csinálni, de ahogy Ő is mondta a türelme elfogyott. Mit lehet ilyenkor tenni? Engedjem el teljesen? Túl sokat vártam el tőle?

Tegnap még beszélgettünk. Azt mondta ez a mostani szakítás neki könnyebb mivel legutóbb azt igértem neki, hogy minden más lesz helyre hozzuk a dolgokat. ez ügye nem jött össze. Neki ez egy csalódás amiből már elege van. Én megértem Őt is. Tényleg. Nem lehet könnyű egy ilyen ember mellett együtt lenni. De én mégis elhittem, hogy itt lesz. Tudja, hogy beteg vagyok még se úgy érti meg a dolgokat ahogy kéne.

Hát ennyi lenne.. Remélem érthető amiket leírtam. Bármilyen választ szívesen fogadok. :)

#27177 Mikola Eva Anna hozzászólása: 2018.08.27. 00:50

Már 67 évesen, az a tapasztalatom, ne várj megértèst senkitől.
Mire észre veszed, egyedül maradsz.
Rohadt nehéz, kegyetlen életem volt.
Egy nap eldöntöttem, csak magam segíthetek magamon.
Szerencsére mindíg van kontrollom, nem kell másoknak megalázni.
Mára mindent kezelek, jóban vagyok magammal, nyu.vagyok, van egy súlyos fogy.35 é lányom, de rájöttem, csak magunkért teszek, amit.
Nem érdekel senki, semmi, ránk sem voltak kíváncsiak, most mindenki i.azt kapja, amit adott.
Kedvemre élek, nagyon jó, h nem kell alkalmazkodnom senkihez.
Mindenhol, mindenkivel békèben, jól elvagyok.
Ne nyalogasd a sebeidet, minden nap újat igér, vedd kezedbe a sorsod, tegyél érte, ne punnyadj bele se szerelmi, se se se, biztos meg tudod csinálni.
Naná, h igen !!
Nehéz lesz, de bízom benned.
A gyógyszerek is csak hülyítenek, súlyos mellékhatásuk van.
Jobbulást
Üdv.
Éva

#27126 anton hozzászólása: 2018.08.22. 13:26

Szia Barbi!

Nem írtad, hány éves vagy, de úgy sejtem, még fiatal lehetsz, talán 30 alatti.

A depresszióval küzdő ember környezete, a partner, a családtagok, barátok sajnos gyakran nem rendelkeznek elegendő információval ahhoz, hogy megértsék, itt nem csupán egy múló rossz hangulatról, időszakos stresszről vagy motiválatlanságról, esetleg „hisztiről” van szó. Tény, hogy a hozzátartozóktól minden mentális betegség, így a depresszió is extra figyelmet és türelmet igényel. A neten számos olyan írás olvasható, amely a depressziós emberek hozzátartozóinak igyekszik tanácsot adni. Néhány példa:

Jótanácsok depressziósok hozzátartozóinak
https://www.bura.hu/szakmai-informaciok/terapiak/onsegito-programok/jotanacsok-depressziosok

Mondatok, amiket ne mondjon depressziósoknak
https://www.hazipatika.com/psziche/depresszio/cikkek/csalad/mondatok_amiket_ne_mondjon_depressziosoknak/20090319135831

Mit tegyünk és mit ne tegyünk, ha szerettünk depressziós?
http://marosvasarhelyi.info/blogok/mit-tegyunk-es-mit-ne-tegyunk-ha-szerettunk-depresszios

A történetedből arra következtetek, hogy a volt barátodat sajnos el kell engedned. Megijedt a depressziódtól, elfogyott a türelme, lemondott rólad, ezért a kapcsolatotokat már nem lehet úrjakezdeni. Mindez nem a te hibád, ő döntött így. Ha ennyi idő alatt megrendült a hite a kapcsolatotokban, akkor egyáltalán nem biztos, hogy más körülmények között sokáig együtt maradtatok volna.

Fontos, hogy te ne mondj le önmagadról, ne gondold, hogy depressziósan nem lehetsz szeretnivaló. Hidd el, lesz idő (talán nem is olyan sokára), amikor a mostani hullámvölgyre úgy tekintesz majd vissza, hogy „ilyen nehéz helyzetből is képes voltam talpra állni”.

Egyébként a gyógyszer szedése mellett jársz terápiára is? Ha még nem, akkor nagyon javaslom, hogy kezdd el minél előbb.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close