Miért vagyok felesleges?

Téma címkék:
2018.11.24. 19:51

Sziasztok! Mielőtt leírom ide, amit szeretnék, meg szeretnék kérni mindenkit arra, hogy ne rúgjon belém még egyet, anélkül is elég rosszul vagyok. Ezt a történetet nem hirtelen felindulásból írom, régóta szenvedek már. Most jutottam el arra a szintre, hogy már nem bírom tovább. Szégyenlek beszélni a hondjaimról, nehezen fejezem ki magamat szavakban és elég antiszociális jellem vagyok. Kérdezhetitek, hogy miért nem a barátaimmal beszélem meg a gondjaimat, ahelyett, hogy egy ilyen idétlen fórumon önteném ki a lelkemet. Igen, kérdezhetitek, a válasz pedig nagyon egyszerű…nincsenek barátaim, pontosabban szólva vannak, viszont nem érzem úgy, hogy kíváncsiak a gondjaimra, valamint senkit sem akarok az életemmel traktálni, nélkülem is van elég problémája mindenkinek. Úgy érzem, nincs senki, aki igazán szeretne. Már jó ideje érzem úgy, hogy felesleges és undorító vagyok, hogy nincs kihez kötődnöm és hozzám sem kötődik senki. Persze, van családom, vannak szüleim és van néhány barátom is, viszont ez nekem nem jelent semmit. Nem merek senkivel komolyabban elbeszélgetni, nem nyílok meg senkinek teljesen, ezzel pedig elveszítek mindenki magam körül. Az utolsó lökést ahhoz, hogy ide jöjjek, a mai nap adta meg, amikoris összevesztem a legjobb barátommal. Kijelentette, hogy nem érzi úgy, hogy jól meglennénk és hogy haragszik, amiért nem tudok vele nyíltan beszélgetni. Röpke 14 év barátság hullott ma darabjaira és bár legszívesebben elmentem volna inni egy jó erős rövidet, mégsem tettem meg. Ezután eszembe jutott, hogy a nem messze dolgozó testvéremhez kéne mennem, aki valószínüleg meghallgatott volna, ám nem volt hozzá pofám. Undorom magamtól, a kinézetemtől, a belsőmtől. Az a pár barátom, aki van, lelki szemetesládának használ, ami persze jó esik, hiszen megbíznak bennem és elmondják, hogy mi aggasztja őket, de én mégsem mondok nekik semmit. Nem tudom, miért vagyok ilyen, fogalmam sincs. Az pedig, hogy három napja volt a 17. szülinapom, ami fel sem tűnt senkinek, csak rátett mégegy lapáttal az egészre. Ma ünnepeltük volna meg, de senki sem jött el rá, kivéve a legjobb barátom, akitől megkaptam, hogy már nem jön ki velem jól és ő is haza ment…és én is. Egész úton haza felé sírtam és otthon azonnal a szobámba mentem tovább sírni. Kitöltöttem egy depresszióról szóló tesztet, ami csak megerősített abban, amit már eddig is tudtam…egy depressziós nyomorék vagyok, aki ráadásul epilepsziás is. Félek, rettegek, hogy egy nap megölöm magamat és még jobban félek attól, senkinek sem hiányoznék. Minden nap azt a kérdést teszem fel magamnak, hogy miért vagyok ennyire undorító…de nem jövök rá. Egyszerűen ilyennek születtem? Vagy csak az évek alatt váltam ilyenné? Nem tudom. Pozitív megerősítésre lenne szükségem, de ezt nem kapom meg. Biztosan itt sem fogom, de muszáj volt mindezt kiírnom magamból. Ne haragudjatok meg ezért, sajnálom, ha bárkit is feltartottam ezzel, bár idáig úgysem fog senki eljutni. Valószínűleg már félúton, vagy még hamarabb megunjátok ennek a szennynek az olvasását, viszont, ha mégis itt tartasz, kérlek ne haragudj, amiért az idődet húztam. Sajnálom, hogy létezem…

#27657 bama59 hozzászólása: 2018.12.04. 21:18

Kedves Nóra!
Nagyon szép választ írtál! Reméljük,hogy megfogadja a tanácsaidat. Csodállak Téged,hogy mindenkin szeretnél segíteni, öntöd az erőt magadból.Nagyon jó lelkű ember vagy! Jó olvasni a hozzászólásaidat!
Köszönöm! Szeretettel:Magdi.

nora51
#27658 nora51 hozzászólása: 2018.12.04. 23:42

Aranyos vagy Magdi! Úgy remélem, hogy Valaki erőt merít a hozzászólásainkból! Jaj, hányszor álltam a tükör előtt kétségbeesve 17 évesen. Tudom, mi az, amikor semmi önbizalma nincs az embernek! Legszívesebben lehúzná magát a WC-n. Rázd meg magad Valaki, és dolgozz magadon, hogy jobban tessél magadnak, és ezáltal önbizalmad legyen!
Arról a barátodról megvan a véleményem. Nem is kár azért, aki így bánik a barátjával.
Nincs igazam, Valaki? Látod, Magdi is drukkol neked! Már egy egész szép klub alakul itt.
Jó futkározást! Vagy milyen edzésre gondoltál?
Üdv neked. nora51

#27666 gusztustalan senki hozzászólása: 2018.12.05. 19:30

Kedves Nóra! Erre a hozzászólásodra válaszolok, mivel a másikra valamiért nem engedi. Köszönöm szépen a tanácsodat, de főleg a kedves szavakat. Ma az egyik ismerősömmel megyek el edzeni, legalábbis eddig úgy néz ki. Futni is eljártam, de az utóbbi napokban kihagytam. Tudom, hogy nem kéne és, hogy most sokan lusta disznónak tartanak majd, de nem arról van szó. Igyekszem mindent beleadni, de nagyon nehéz kitartónak és bizakodónak maradni. Néha csak feküdnék a sötétben és egyedül lennék. Azt szoktam meg, úgy érzem biztonságban magamat. Viszont tudom, hogy ez nem jó és próbálok megváltozni. Mindent beleadok, amit csak tudok.
A “legjobb barátomról” meg csak annyit, hogy azóta se keresett, én sem őt. Nem is érdekel már, menjen ha akar. Amúgy én lány vagyok, azért kezdtem diétázni, de igaza volt, hogy abból, amit leírt minden igaz akkor is, ha lány vagyok. Ja, és még egyszer nagyon köszönöm. ☺️

nora51
#27669 nora51 hozzászólása: 2018.12.06. 00:29

A sötétben feküdni egyedül, az rossz tanácsadó, mert önsajnálathoz és elkeseredéshez vezet. Még biztonságosabb lenne egy sötét szekrénybe beülni és magadra zárni. De hát ugye ez nem megoldás.Jó lenne egy kedves pszichológusnő, akivel beszélgethetnél. Az interneten nézz körül, hogy ahol laksz, van-e nevelési tanácsadó. Ott talán van pszichológus is, vagy ott megmondják, hova fordulj. Az iskolaorvostól is lehetne infót kérni, hova fordulhatnál. Dolgozz ezen, mert ha a szüleiddel, anyukáddal nem tudsz beszélgetni, akkor az nagyon nagy baj, és helyette kellene egy pszichológus. Ez nem szégyen, hidd el! Te még csak 17 vagy, tehát még nem vagy nagykorú. Szüleid felelőssége lenne a te lelki -testi egészséged fenntartása! Nem lehetne megpróbálni anyukáddal beszélgetni?
Elutasít? Egyáltalán: van anyukád? Miért vagy te ennyire egyedül??????
nora51

#27679 bama59 hozzászólása: 2018.12.07. 21:05

Szerintem a kamaszkorát éli meg nehezen. Nem egyformán élik meg ezt a gyerekek. Van aki könnyen átvészeli,van aki meg túl komolyan veszi és depresszióba esik. Pedig lazán kéne megélni,nem komolyan venni.Sokat kéne nevetni,viccelődni,nem megsértődni mindenen. Annak is örülni kellene,hogy egészséges,reggel látja a napot ha fel kel,vagy tud járni,beszélni,,és még még sok mindennek. Van akinek még ez sem adatik meg, Ilyenkor arra kell gondolni,hogy lehetne rosszabb is az életünk.Amúgy azén unokám is ennyi idős,Őneki is voltak ilyen hasonló problémái,kb. 15 éves korától,és most lesz 18 éves,és talán most kezdi magát jól érezni a világban.Nagyon zárkózott volt,pszihológusnál is volt,ott sem nyílt meg. Ő is a barátok miatt lett ilyen. Nagy türelem kellett hozzá.Pedig szeretett családban él.Ő is nehezen jut túl a kamaszkoron. Kitartást kívánok ennek a kis fiatal felnőttnek! És fel a fejjel! Üdv. Magdi.

#27644 kicsimimi hozzászólása: 2018.12.02. 11:35

Szia Anikó! Sokszor éreztem már én is így. A problémáddal nem vagy egyedül, ha magadba fojtod, nem biztos, hogy egyedül meg tudod oldani. Kérj segítséget, vagy írd ki magadból, hidd el sokat segít. Küszködünk jó néhányan hasonló betegséggel, és próbáljuk túl tenni magunkat ezen, mert ez a fontos, hogy jól érezd magad, találj egy életcélt, ahol jó Neked, ahol szívesen csinálsz olyan dolgot, amiben sikerélményed lesz. Szívesen elbeszélgetek veled erről, irj a putyputymama@yahoo.com email cimre és megbeszéljük.

#27609 Hasaspasas hozzászólása: 2018.11.29. 18:12

Szia, üdvözöllek ! Bár én jóval idősebb vagyok, de elfogadtam a kinézetemet, azaz, hogy kövér és szemüveges, dempressziós ember vagyok, akinek hozzád hasonlóan nincs se családja, se barátja, se munkahelye – a modern és keresett digitalizáló végzettségem ellenére sem – a korom és pszichés betegségeim miatt. Kizárólag felületes ismerőseim vannak, akikkel csak jó idő esetén találkozom pingpongozás, kosarazás és focizási szándékkal: tavasz és ősz között találkozom velük, télen szinte egyáltalán nem. Ha van kedved velem csevegni, nehezen elmondható életedről fontos részleteket elmesélni – akkor én is megteszem ugyanúgy, mint te, de nem itt nyilvánosan, hanem privát levelezésben. ÍRJÁL NEKEM BÁTRAN ÉS BÁRMIKOR a hasaspasas@cliptik.net levélcímre. Ez egy eldobható online e-mail levelező szerver, bármikor a @ jel előtti rész megváltoztatható a levelező programban, no meg törölhető is az egész. Esetleg te is regisztrálj oda. Ahogy oda kattintasz, azonnal kapsz egy e-mail cíímet, amit úgy változtahatsz, ahogy akarsz. Tehát onnan írjál nekem üzeneteket, ha nem szeretnéd felfedni a személyes adataidat és hivatalos e-mail címedet itt a nyilvánosság előtt. Ide kattintva kaphatsz azonnal egy e-mail címet, melynek előtagját szintén azonnal meg is változtathatod: https://temp-mail.org/hu/. Utána már fogadhatsz bárkitől kvázi anonim leveleket. Tehát várom részletes beszámolóidat a fent említett e-mail címre, aztán kölcsönösen kibeszéljük a problémáinkat. A lényeg, hogy az üzeneted küldésekor az említett oldalon kapott címedet, vagy megváltoztatott előtagú: létező címedet add meg az említett oldalról: https://temp-mail.org/hu/ Köszi és fel a fejjel ! Üdv. Gábor

#27598 Aniko51 hozzászólása: 2018.11.29. 06:08

Szia! “Fel a fejjel, lesz még rosszabb!” szoktam mondani magamnak is, amikor el vagyok keseredve. Bajok vannak az önértékeléseddel! Azt tudnod kell, hogy ezen mindenki átmegy, mindenkinek van ilyen korszaka, kit jobban, kit kevésbé visel meg. Olyan ez, mint a 3 éves gyerek dackorszaka, azon is átjut mindenki épségben! /Vagy úgy marad, ha nem jól kezelik a környezetében./ A másik amit tudnod kell, nincsenek felesleges emberek, csak nem egyformán fontosak minden ember számára. Először az lenne a legfontosabb, hogy önmagad számára ne legyél “fölösleges”! “Nődd ki” a magadról alkotott negatív képet. Nem akarom megismételni a jelzőket amiket magadra aggattál, mert egyben sincs igazad. Csak most úgy érzed. Elmúlik, csak segíts magadnak, hogy elmúljon. Most, hogy ezeket leírtad, nevezhetjük egy napló írásnak is. Ez az első lépés, hogy felvetted a harcot a negatívumokkal szemben. A következő lépés az legyen, hogy pozitív, kellemes eseményeket írj le. Csak azt ne találd mondani, hogy nincsenek! Vannak, csak most elnyomják a negatívumok. Kezd azzal, hogy milyen jó a meleg szobában olvasni, írni, tetszik a kép a falon, vagy éppen a tapéta. Jusson eszedbe az is, milyen klassz dolog volt, amikor szánkóztatok, hócsatát vívtatok, vagy éppen a strandon napoztál. Kivel találkoztál, min nevettetek utoljára. Ha szomorú dolog jut eszedbe, azt ne írd le, mert nem csak olyanok történtek! Csak a jókat szedd elő az emlékekből! Vannak! Írd le ezeket! Minden nap jusson eszedbe valami jó, akár régebbről, akár aznapról. Ezek alapján próbáld meg a saját jobb tulajdonságaidat felsorolni. Minden nap egyet! Ennyi eszedbe kell, hogy jusson. Az is jó tulajdonság, hogy átadod a helyedet a metrón, vagy éppen nem firkálod össze a falat. Szereted az állatokat? A természetet? A sportot? Ezek csuda jó dolgok és nagyon pozitív tulajdonság. Szeretsz olvasni? Az is jó! Erőltesd meg az agyad, és rengeteg jó tulajdonságot tudsz felfedezni magadban, Nem kell hatalmas dolgokra gondolni, csak kicsikre, amiben te jobb vagy (de legalább olyan jó) mint más. Fog ez menni, csak kezdd el! A külsőd értékelése is megfelel a korosztályodnak. Átmenetileg mindenki csúnyának látja magát, majd elmúlik ez is. Segíts ebben is magadnak. Nincs csúnya fiatal, csak észre kell venni a szépséget, a különlegességet.
Ez egy része annak amit magadért tehetsz, valószínű, hogy mások más ötlettel szolgálnak majd.
A másik dolog amit meg kell tenned, hogy a családban valakivel bizalmasabb viszonyba kellene kerülnöd, hogy beszélhess vele ezekről a dolgokról. Tízegynéhány éves korban erősen törekszik minden gyerek “leválni ” a szülőkről, ez is normális dolog, csak nem kell túlzásokba esni. Észre kell venned, hogy a családod szeret, aggódik érted, felelősséget éreznek irántad. Valószínű, hogy elfogadták a “leszakadási” folyamatot, engedik, hogy önmagad lehess. Most gondjaid vannak, beszélj róla velük, most neked kell nyitni feléjük. Vedd észre, jót akarnak. (mert biztos mást gondolsz!)
Ugyanez a helyzet a barátokkal is. Minden tini “nehézfejű” egy kicsit, nem kell csodálkozni, hogy nem jöttök ki egymással. Ezt is kinövitek, csak arra kell vigyázni, hogy visszavonhatatlanul ne bántsátok meg egymást.
Ha kipróbálod ezeket, és rájössz, nincs itt a világ vége, akkor oké minden. Csak előre tovább!
Ha nem sikerül valamit is előre lépned, akkor szükséges lehet egy szakember felkeresése, aki hozzáértően tud foglalkozni veled és a problémáiddal. A mai világban már egyre többen fordulnak pszichológushoz, vagy orvoshoz ilyen gondokkal. Ez is lehet megoldás, sőt szükséges, ha saját magad a környezeted segítségével nem jutsz túl ezen a válságon.
Ne feledd, egyszer élünk, nincs “betanulási időszak, nincs “főpróba” csak rögtön a “premier” Nem egyszerű! Előadás közben kell tanulni a szerepet, okulni a történtekből, és egyre jobbnak lenni! (Könnyű a színészeknek! Kac-kac!)
Segíteni szerettem volna, remélem te is így érzed! Nem húztad az időmet, nem sajnálom, sőt örülök, hogy létezel! Szeretnék még hallani rólad, és mindig csak jobbat-jobbat! Kívánom, hogy sikerüljön komoly, sikeres, önmagával és a világgal elégedett felnőtté cseperedned! Szia, szép napot!
Ui.: Nagyon bízom abban, hogy laikusként nem adtam olyan tanácsot amit szakember elítélne, nem ártottam vele, és talán hasznát veszed a tanácsaimnak.

#27640 gusztustalan senki hozzászólása: 2018.12.01. 16:25

Köszönöm szépen! Most, ahogy ezt átolvastam, kezdem úgy érezni, hogy mégsem vagyok menthetetlen. Ez ugyan egyenlőre még csak egy kis emelkedő a mélypontból amiben vagyok, de legalább egy kis ideig nem izgulok az életem miatt. Tetszett a színdarabos hasonlatod is, valóban úgy van ahogy írtad. Igyekszem pozitívabb lenni és olyanokkal barátozni, akik nem húznak még mélyebbre. Ismét nagyon szépen köszönöm!

#27641 Aniko51 hozzászólása: 2018.12.01. 19:55

” No hát akkor előre pajtás! Tovább a lenini úton! ” Én az a korosztály vagyok, aki ezen nőtt fel! Bocs! Aludj még egy néhányat, és mindjárt szebbnek látod a világot! Most én eltűnök, de Karácsony előtt még visszajövök, addig is további fejlődést, szép napokat kívánok!

#27645 gusztustalan senki hozzászólása: 2018.12.02. 15:23

:D fejlődni fogok, elkezdek edzeni és diétázni. Találtam valakit, aki segíthet ebben. Tudod, ép testben ép lélek…azt hiszem…remélem (:(

nora51
#27651 nora51 hozzászólása: 2018.12.04. 01:18

Szia kedves Valaki! Bocs, de nem vagyok hajlandó senkit Senkinek szólítani !
Miért vagy te gusztustalan? Ha így gondolod, akkor mindenképp tedd programoddá, hogy gusztusos legyél! Feltételezem, hogy túlsúlyos vagy, azért írtad, hogy edzeni és diétázni fogsz. Nagyon jó ötlet! Nagyon menő és ingyenes a rendszeres kocogás, majd futás! De fokozatosan ám, eleinte csak pár percig, amit naponta lehet picit növelni. Ehhez kéne egy jó futócipő, és fülhallgatón lehetne valamit hallgatnod, hogy ne und szét az agyadat futás közben. Nálunk a Városligetben sok-sok fiatal ezt a mozgásformát gyakorolja nap mint nap. De Pesten mindenütt futnak, ha máshol nem, a háztömb körül. Még soxor esőben is. A kocogás/futás azon kívül, hogy fogyaszt, izmossá és egészségessé tesz, és felszabadítja az endorfin hormonokat, amit boldogsághormonnak is neveznek. Képzeld, apukám kamaszkorában egy kövérkés, félénk, önbizalomhiányos gyenge srác volt, és finoman szólva nem volt sikere a lányoknál. Egy nap megunta ezt, vett egy jóga-könyvet, abból végezte a jóga-gyakorlatokat, és naponta egyre többször körbefutotta a környéket, ha tehette bicajozott is és elment az uszodába. Hamarosan olyan jó vállas, izmos csávó lett belőle, hogy mindenki nézett egy nagyot. Ettől megnőtt az önbizalma!!!!!!!! Ez nagyon fontos dolog! Ha nincs az embernek önbizalma, akkor ne másokat okoljon, hanem nézze meg, mi az oka. És változtasson!
Aztán a lányok is mosolyogni kezdtek rá, és jött a nagy szerelem, aztán még nagyobb szerelmek, és a legnagyobb szerelem gyümölcse én vagyok!
Ha netán pattanásos vagy, akkor uccu a bőrgyógyászhoz. Nem szégyen aztán időnként elmenni egy kozmetikushoz sem, ha a bőröddel van probléma.
Otthon ne tespedj a fotelban, hanem időnként pattanj fel, csinálj törzshajlításokat, felüléseket, fekvőtámaszt. Mindennap növelheted a számukat. Vezess egy naplót arról, hogy naponta miből mennyit végeztél. Meglátod, hogy fokozatosan egyre többet bírsz!
Nem tudom, kell-e egy 17 éves srácnak diétázni, nem hiszem. Inkább arra vigyázz, hogy ne nassolj, ne egyél sok édességet, és igyál sok vizet. A jól kieresztett csapvíz is megteszi. Ha szerinted túl sokat eszel, akkor naponta egy kicsit csökkentsd a mennyiséget, csak kicsit. És fokozatosan összébb fog szűkülni a gyomrod.
Jó lenne, ha itt megosztanád velünk, hogy hogyan küzdesz az állítólagos gusztustalanság ellen. Biztos tudunk tanácsot adni! Jut eszembe, én srácnak képzellek, de ha jány vagy, akkor is érvényes a jó tanács: változtass a külsődön, és a belsőd is vidámabb lesz!
Meglásd, hamarosan Gusztusos Valakinek fogod látni magad!
Szeretettel:
nora51
U.i: mondd, a szüleiddel nem lehet erről beszélgetni? Ha nem, hát ide bármikor írhatsz, és mindig kapsz – remélhetőleg normális, segítő szándékú- választ! Itt értő lelkekre találsz!
Ki a fotelből, a kutyamindenit!

EN-ek
#27581 EN-ek hozzászólása: 2018.11.25. 04:00

;)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

Precognox

Close
Close