Sziasztok, év elejen írtam le a sztorim, gondoltam itt az ideje újra megosztani a problemákat, ha mással nem is, legalább itt. Szóval akkor eleg mélyen voltam, nem voltak barátaim, rossz kapcsolatom volt a családommal is. A jó hír, hogy lett egy barátom, akivel mindent meg tudok beszélni. Nyár elején ismertem meg, nagyon jó barátok lettünk azóta, majdnem mindent meg tudok beszélni vele, bár a bizalmam még nem teljes, de ez nem az ő hibája. Sajnos a családommal tobábbra sem jó a kapcsolatom, felhagytam a pszichiáterhez járással, és már nem szedek gyógyszereket, emiatt eleg komoly a hangulatingadozásom. Az iskolában sem teljesítek túl jól, leblokkolok ha mondanom kell valamit órán. Elég keveset alszom a sok szorongás miatt, hogy vajon melyik órán fog megalázni egy tanár, ha nem tudok válaszolni. Szóval azt hiszem történtek rossz és jó dolgok is, de a legnagyobb változás az életemben az, hogy a gyógyulás útjára léptem. Régen eljátszottam a halál gondolatával, és most ugyan csak annak az egy barátomnak köszönhetően, de már nem szoktam arra gondolni hogy nem kellek senkinek. Azt hiszem, ez most kompenzálni tudja azt a sok rosszat, ami történik.

16/L