Az anya és a gyermek testi (és lelki) kontaktusa a születést követő első néhány órában rendkívüli jelentőséggel bír – említette dr. Varga Katalin legutóbbi interjúnkban, és akkor megígértük, hogy erre még részletesebben is rákérdezünk a szakértőtől. Elérkezett az idő.
Ez egy kitüntetett időszak az anya-gyerek összehangolódását, együttműködését, érzelmi kapcsolódását illetően – állítja a szakértő. Amennyiben nem valósul meg ez a közelség, annak súlyos következményei lehetnek – nehezebben működhet a szülő-gyermek kapcsolat, az anya számára terhesebb lehet a gondozói felelősség, esetleg nem talál örömöt a sokszor valóban nehéz feladatokban. Ezeket a gondokat azonban sokszor csak később észlelhetjük.
(Nem garancia a kiváló kapcsolatra a “jól sikerült” szülést követő időszak sem, ahogyan annak sem kell feltétlenül lemondania az örömteli anyaságról, akinek nem sikerült valamiért eléggé bensőségessé tennie ezt az életszakaszt.)
Amennyiben egy anya a csecsemőjével való korai találkozást nem jól éli meg, pl. azért, mert kiszolgáltatott, megalázott helyzetben érzi magát, vagy csak fáradt, esetleg nem éber a gyógyszerek hatása miatt, akkor lekési ezt a fontos találkozást, amire a természet az első néhány órát “találta ki”. Utána a pihenés következik mindkettőjük számára – a szülést követő nagyon éber állapotot az anyánál is a pihenés követi, ahogyan az újszülött is elalszik.
Így vagyunk kitalálva
Ebben az időszakban – amely optimális esetben egy jó szülésélményt követően jön el, és folytatja annak áldásos hatásait – olyan változások vannak az anya és a gyermek agyában, amelyek elősegítik az egymás iránti elköteleződés örömét.
Az emberi újszülött, összehasonlítva az emlősállatok kölykeivel, rendkívül gyámoltalan élőlény. Rövid időn belül elpusztul, ha csecsemőkorában nem kap teljes körű gondoskodást, így nem csoda, hogy a természet nem bízta a véletlenre, hogy az adás iránti igény kialakuljon az édesanyákban – mondja Varga Katalin. Hosszú évmilliók evolúciós folyamatában kristályosodott, hogy azok az egyedek maradnak életben, akik jó körülmények közé érkeznek.
A jó körülmények nem a földi javak meglétét jelentik, hanem az anya (és az apa) örömét és érzelmi jelenlétét gyermekével való kapcsolatában. Fontos, hogy az első években az anya érzelmileg is jelen tudjon lenni kicsinye életében, úgy reagáljon a gyerekkel kapcsolatos történésekre – örömre, bánatra, fájdalomra, boldogságra – hogy ő maga is részt vesz ezekben az érzésekben, sőt visszatükrözi a gyermeknek ezeket az érzelmeket, ezáltal megtanítja a világ érzelmi jelentéstartalmára.
Mi töltjük fel tartalommal
Az embrionális magzati fejlődés az agy fejlődését helyezi előtérbe, más szempontokból olyan fejletlenek vagyunk, hogy még sok ideig gondozásra szorulunk – magyarázza a szakértő. Ez az agy ráadásul jórészt “üres” – bár valamelyest elő van készítve, valójában a konkrét adott környezeti viszonyoknak megfelelően kell feltölteni. Fontos, hogy ezt a hosszú évekig tartó “agyfeltöltő folyamatot” a gondozó kitartóan, jókedvvel, tartalmasan és érzelmi jelenléttel végezze.
Többek között ebben az időszakban alapozzuk meg a gyermek későbbi társas viselkedését is – hogy mennyire tud másokban megbízni, segítséget, társas támaszt adni és elfogadni, és hathat a korai időszak a későbbi párválasztási, szaporodási készségére is.
Mi is a fontos akkor a szülés-születést követően?
A bőr-bőr kontaktus ideális ilyenkor – általában az anya mellére-hasára helyezik az újszülöttet, és kívülről betakarják őket. Itt dől el többek között az is, hogy mennyi ideig és milyen mértékben szoptat majd az anya, aminek nem csupán a táplálás szempontjából van jelentősége – a szoptatás minden alkalommal egy megerősítése annak az érzelmi köteléknek, ami a szülés környékén csúcsosodik ki – és aminek már a magzati életben is tetten érhetőek előzményei. Ez a gyerekben a biztonság, a megtartottság, a szeretetteljesség élményét nyújtja.
Ma 36 %-os a császárarány Magyarországon – valóban sürgősségi műtétre az esetek 5-10 %-ában lenne szükség – pedig a beavatkozás mellett még kevésbé megvalósítható, hogy az anya jól legyen jelen ebben az időszakban – mondja Varga Katalin. Ez annak is az eredménye, hogy a most anyává váló nemzedék valószínűleg nem kapta meg ezt a lehetőséget születését követően. Amennyiben megértenénk, hogy ennek a korai bőrkontaktusnak mekkora jelentősége van, még császármetszés után is megpróbálhatnánk sokszor biztosítani, ha mással nem, akkor az apával – mondja a szakértő, és hozzáfűzi: Annak, hogy ilyen sokan választják a császárt, annak ellenére, hogy valójában milyen hátrányt jelent ez, oka az is, hogy a szülést megelőző időszak sok mindenről szól, ám a legkevésbé arról, hogy természet szerint minden adottságunk megvan egy sikeres és önmagunk erejéből megvalósított szüléshez.
(RA)
Varga Katalinnal (ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Affektív Pszichológia Tanszékének vezetője) készült korábbi interjúnk: Szülés/születés – ahogy mindkettőtöknek a legjobb
