A Meniere betegség rohamokban jelentkező belsőfül-megbetegedés. A rohamok 2-4 órán át tartanak, általában féloldali fülzúgással, füldugulás-érzéssel, hallásromlással, heves forgó szédüléssel, és hányingerrel járnak. Megkülönböztetünk cochlearis formát, melyet elsősorban féloldali halláskárosodás és fülzúgás, illetve vestibularis formát, melyet inkább forsó jellegű szédülés (vertigo) és a fülben jelentkező teltségérzés jellemez, de nincs halláskárosodás. Ismerjük ezen kívül a betegség abortiv formáját, mely néhány roham után megszűnik, és nem marad vissza halláskárosodás, de van akut forma is, mely ismétlődő rohamok után a hallás csaknem teljes kiesését okozza és kifejezett egyensúlyzavarokkal jár. A betegség mintegy 30 %-ban kétoldali. A beteg még a rohammentes periódusban is bizonyos életviteli korlátozásokra kényszerül. Esetleg nem ihat kávét, célszerű, ha nem dohányzik, nagymértékben csökkentenie kell sófogyasztását. Magasban nem dolgozhat, gépkocsit nem minden esetben vezethet. Maga a Meniere betegség nem gyógyítható, de a rohamok megszüntethetők, az életminőség kellő türelemmel jobbá tehető.

A betegségre jellemzőek az egyénenként nagyon változó frekvenciával jelentkező rohamok: a roham kezdetén teltségérzés jelentkezik az érintett fülben; heves, percekig, vagy órákig tartó forgó jellegű szédülés; erős, mély hangú fülzúgás; halláscsökkenés; hányinger, hányás, izzadás, collapsus. A rohamok közti időszakokban: a hallás kezdetben teljesen normalizálódhat, a fülzúgás is megszűnik; mérsékelt egyensúlyzavar, bizonytalanság-érzés azonban fennmaradhat; előrehaladott stádiumban a hallás nagymértékben károsodik, teljesen kieshet, a fülzúgás állandósul.