Sziasztok!

Rabbi! Olyanokat írtál a hozzászólásaidban, hogy aki nem ismeri ezt a betegséget, tüneteit, kezelhetőségét azt a rémület fogja el, ha meghallja a Parkinson szót. Én például, még nyolc évig dolgoztam a betegségemmel együtt és nem foglalkoztam vele, csak annyit, hogy a gyógyszereket bevegyem. Most sem félek tőle és nem zavar be az életembe,  gondolataimba, mindennapjaimba. Nem hagyom magam, aktívan teszek érte, hogy az állapotom ne romljon, sőt javuljon és ezzel a gyógyszeradagomat sikerült harmadolnom, ami ugye nem kis teljesítmény. Teljesen önellátó vagyok semmi segítségre nem szorulok és tulajdonképpen egy gyógyszer mellékhatás miatt nem dolgozhatok. Ez pedig az akaratlan mozgás, amivel nem szabad gépjárművet vezetni és autót szerelni. A házkörüli munkákat elvégzem a fühyírástól a gyümölcsfáim metszéséig mindent. Legfeljebb meg kell állni kis időre, ha nagyon túlmozgok. Persze ehhez akaraterő szükséges, pl tegnap a hólapátolásnál is megmutattam a testemnek ki az úr. Akárhogyan is tiltakozott túlmozgásokkal a munka ellen, azért is végigcsináltam egyfolytában.

Sokat tornázok, kerékpározom és a két kutyámmal hosszú sétákat teszünk a környéken, ezért a mozgásom nincs korlátozva. Az agyam karbantartására, heti kb egy könyv kiolvasása, keresztrejtvény fejtés  és a net értelmes használata szolgál. Eddíg jó eredményekkel.

A kezeimmel sincs gondom, mindent megtudok fogni nem okoz gondot a cipő bekötése és a gombok kezelése. A pohárból való ivás az nehezen megy, de a szívószál segít ezen. A hangulatom és a közérzetem MINDIG jó, erre tudatosan figyelek, ha rossz irányba tolódik bármelyik is azonnal teszek róla (az agyam elfoglalásával), hogy ne tudjon hatással lenni rám semmi negatívum. Ez a megoldás eddíg még soha nem hagyott cserben. Optimistán tekintek a jövőmre, bízok benne, hamarosan megtalálják a megoldást a PK.-ra és mivel még csak 49 éves vagyok, munkát kell majd keresnem.

Ajánlom ezt a hozzáállást a többi betegnek is és nem csak a Parkinson kórban szenvedőknek