Tegnap voltam pszichiáternél...
Ígértem, írok minden orvosi találkáról:) Ugye én még nem vagyok diagnosztizált Borderlein, lehet, hogy másféle személyiségzavarom (is)van. Mindenesetre nárcisztikus vagyok, de tutira. Na, de pszichológus, pszt. Kérdezte, hogy érzem magam, milyen gyógyszert írjon fel. És megbeszéltem vele, hogy nem kell antidepresszáns, csak alkalomszerűen szedek egy nyugtatót-ha olyan helyzetek állnak elő, amik előhívják belőlem a szorongást/depressziót. Ezek a helyzetek akkor jelentkeznek, ha nem tudom okosan lereagálni a környezetemből jövő negatív ingereket-becsmérlés, frusztráció-nem vagyok még elég erős és úgy érzem, az emberekkel való kommunikációm sincs rendben. Nagyon könnyen elkezdek bárkivel beszélgetni buszon, boltban, akárhol, de amint komolyodna az ismertség, ahogy "bele kéne vinni a személyiségemet is"(pszichológusom fogalmazott így), akkor máris megfeneklik a beszélgetés.... Nos, dolgozok magamon, gondolkodok, mert nem érzem magam jól a bőrömben. Sziasztok!
Az antidepresszánsnak állítólag legalább egy hónap kell, hogy kifejtse hatását-én pont egy hónapig szedtem, s a környezetem azt állapította meg rólam, hogy olyan fásult és egykedvű lettem. Úgyhogy arról leálltam, nem akartam zombi lenni, egyébként is lehúz az alacsony vérnyomásom. De hogy a nyugtatók ne hatnának valakire? Ez nekem érdekesnek tűnik...ki kell próbálni más fajta gyógyszereket, meg kell ismerni pszichoterápiával azt a mechanizmust, ami hibás reakciókat, szorongást vált ki benned...ha elégedetlen vagy az orvosoddal, szerintem őt is lecserélheted. Sok sikert, gyógyulást!
Nem értem hogyan tud hatni egy szimpla nyugtató vagy antidepresszáns. Én már mind a kettőt kipróbáltam, de nem hatott egyik sem. A pszichiáterem meg egy barom, ráadásul azzal fenyneget, hogy zártosztályra kerülök, ha xy dolgot csinálok...