Lentebb folytattam...Nagyon nem vagyok jól! Komolyan. Tudna valaki segíteni? Nem tudom... bárhogy. El sem tudom mondani mit érzek, nemhogy még leírni. Ma ki kellett mennem a házból, mert, no, mindegy. Rohadt tehetetlen düh, rombolni akarnék, de nem tudom, csak valami belemarkol a mellkasomba. Mi van, ha nem is mi vagyunk "csapágyasak"? Hanem, ahogy én látom, a világ parazitája, az emberi massza kollektív idiotizmusba súllyedése elképesztő?!!! Azok, akiknek nem csak a vérünk, hanem már a lelkünk is kell, valójában ők a betegek. Aki nem akar a masszához tartozni, azonnal deviánsá válik, meg mindenféle pszicho-beteggé.

Azt akarom, hogy, ne is éljek! Láttam, hogy milyen gusztustalanok kint az emberek, torz az arcuk, némelyik büdös, egyik-másik még be is pisál! Amelyikben van még méltóság, az is menekülne, ha tudna. Miféle humán-társadalomfejlődésről beszélnek itt a tudósok? Íróasztaluk mögül, meg a több milliós bárkáikból nézve biztosan más látványt nyújt a világ. Groteszk alakok, meg zsíros masszák, idétlen cuccokban, baromira magabiztosan járnak, kelnek, az utcákon, úgy tesznek, mintha állati fontos dolgokat művelnének, e mellett hülyeségekről jártatják a szájukat, szétszórják a szemetüket. Közben olyan piszokul neurotikusak és árad belőlük a rosszindulat, hogy már belülről rohadnak. Az is büdös, amit megesznek a gyorskajáldáikban, hátmég a végtermékeik! Fujj, milyen nagyon cinikus vagyok! Egy ideje főként folyadékon élek, mert magamtól is undort kapok, ha arra gondolok, hogy ennem is kellene. A gyogyi bogyók O-lát érnek, azok csak a gyógyszergyárak profitjának tesznek jót!!!! A világgal is nagy a baj, nem csak itt belülvan zavar.

Odakint süt a nap, minden szép volna, ha nem volnának kint olyan sokan, és nem lenne bűzlő métely körülöttük, meg az a sok szemét, amit széthajigálnak, én is szívesen sétálgatnék. Meg persze nem volnék ennyire hányós, az klassz volna. Szétfeszít valami belülről, amit ki sem írhatok igazán magamból, mert éppen ma figyelmeztettek jóakaróim, hogy nem tanácsos manapság sem az igazságról írni, mivel sok ember sérülhet tőle.  Ha végre sikerülne meghalnom, az nagyon, nagyon jó kis mulatság volna...mert akkor megoldódna minden problémám igaz?

Újabb késztetés az íráshoz, a remek hozzászólások okán:

Mindenkinek köszönöm, a jó tanácsokat, és most éppen jobban vagyok, ám az, ahogyan a világot, és benne az embereket látom, nem változott sokban.  Tudom, hogy vannak kivételes ember társaim, és mély tiszteletem a kivételnek, azoknak, akik nem  önzők, és gusztustalan masszához tartoznak, mert ahogy én látom az átlagot, akik mostanában éppen a strandokon rajzanak, mint a kukacok a romlott húson. Nem látják, mekkora bajt okoznak maguk körül. A szabadstrandokon, ahelyett, hogy hálásak volnának, hogy ingyen pancsikolhatnak, inkább belepiszkítanak a természetes vizekbe, és ontják a mocskot. Mit tesznek, hova mennek majd, ha már mindent agyon szennyeztek??? Keresnek maguknak egy újabb szép tiszta környezetet.  Vagy újra lebetonoznak maguknak egy újabb területet, új fürdőhelynek, hogy jól érezzék magukat. Sebet okozva a Föld testén. A napokban egy süncsládot találtunk a parkolóban. Nagyon aranyosak voltak, gondolom élelmet keresgéltek, de halálra rémültek, így még az ételt sem fogadták el tőlünk, mert nagyon féltek. A kis erdőben, ahol élnek gondolom, már nincs élelem, mert folyamatosan pusztítják az élővilágot. E mellett a kutyasétáltatás, és a zajongás következtében, az összes természetes lény, -róka, sün, mókus, kipusztult, vagy elmenekült, amelyik nem, azt megölték. Miért? Mert ők a csúcsragadozók, az emberek. Én egyre inkább szégyenlem, hogy emberként születtem. Ma, az emberiség úgy 30% -a él irodai , és nem termelőmunkát. Tulajdonképpen szemetet termel csupán, de a Föld javainak 70%-át feléli. Elég paradox ez a folyamat, de a leg szörnyűbb, hogy azt sem tudja, de nem is nagyon hatja meg, hogy az élelmét miből állítják elő. Gyakorlatilag bármit meg lehet etetni a modern emberrel. Kérlek ne gondoljatok rám úgy mint tehetetlen, a száját jártató, unatkozó humanoidnak, a saját szintemet jót akarok tenni. Alkotó lények közé tartozom, nem a rombolókhoz. Ha építőleg szólalok meg, és okosakat akarok mondani, mint most:)), akkor először őrültnek néznek, és kicsit félve, vagy gúnyolódva néznek rám jobb esetben. Egyre kevesebb gondolkodót látok... (hová tűntek?) (Talán elmenekültek a városból.) Roszabb esetben agresszivitással válaszolnak (ez az összezárt vadállat szindróma). A jó példa mutatása sem minden esetben segít, mert olyan szintű a tompulat, hogy a "szürkehályogon", vagy a szűk territóriumon túli dolgok kiesnek az ember érdekeltségi köréből. Hát ez is hányás! Mert minden fölnöttnek tudnia kellne már, hogy minden összefügg mindennel a Földön, és az országunkban is. Akik pedig behódoltak a globalizációnak, azoknak az összefüggéseket pláne érteni kellne, de éppen ennek az ellenkezője történik. Mert... a plázán túl, már nem létezik semmi? Észrevettétek milyen rengeteg sok van belőlük? A média, ma, oda küldött minket hűsölni. Ma már azon sem kell agyalnunk, hogy miként éljünk túl egy hőség-riadó által sugallt veszélyt, mert a média bemondta ezt is: A forróság elől, induljunk el egy közeli légkondícionált BEVÁSÁRLÓKÖZPONTBA! És, ha már ott vagyunk, ugye....A régi kitűnő eperföldek helyén is ott vannak. Persze rengeteg hasznot hoz. De ha majd nem lesz már több élelem, és mit eladni, akkor mire fogják használni ezeket a monstrumokat? Az ember, a születésétől fogva a Föld önző parazitája, és szennyezője, aki semmire nincs tekintettel maga körül. Sajnos eme ténytől, képtelen vagyok függetleníteni magam, ahogy gondolom más sem tud a civilizációs nyavajától szabadulni. Már önmagában az is egy  is önző dolog, hogy dokihoz járok, azért, hogy ÉN meggyógyuljak, és jobban érezzem magam. Ha meggyógyulok, mennyivel lesz jobb a világnak? Én jól érzem magam, és? A doki is megél...Tudom, hogy működik a kollektív tudat, és hallom, hogy a médiának is az a véleménye, hogy túl sokat pazarolunk mi emberek, és pusztítunk mindent magunk körül. Jó reklámok hatására természetesen.A következő üzenet, mégis az, hogy fogyassz, fogyassz többet, és még ezt is, meg azt is!

A dokim azt kérdezte, hogy miért tördelem a kezem, amikor vele társalgok? Azt feletem, hogy ez az egyik rossz szokásom. De valójában, arra koncentráltam, milyen kérdéseket fog feltenni, és ezekre milyen megfelelő válasz adható? Olyan feleleteket keresgéltem a fejemben, amelyek nem ítélhetők DEVIÁNS-nak. Hamar szabadulni akartam. Az orvosom újabb tápszert írt fel számomra, hogy enyhítse az alultápláltságom. Biztos valami szintetikus por ez, még nem váltottam ki. Eszem, eszem, de nem okoz örömöt, a következő falat, már inkább kifele jönne. A lélekgyógyászok szerint, mint fizikai, úgy mentális szinten sem vagyok képes megemészteni az ételt, az életet. De hogyan is lehetne? Meg lehet emészteni ezt a sok aljasságot? Hazugságot? A műemberek ostobaságait, és a gonoszok mesterkedései által okozott fájdalmat? Az állatkínzásokat, a növények kiírtását? Hogy az ételünk is csak adalékokból tevődik össze? Szerintem nem én vagyok torz, habár a külvilágnak nem tetszik, hogy ilyen csontos vagyok, sajnálnak, vagy viszolyognak. Én nem látom sovinak magam, erőt érzek mostanában, de ez most mindegy. Bele látni egy ember érzés világába, gondolataiba, sokkal mélyebb, és érdekesebb élmény. Ritkán adódik alkalom értékes eszmecserékre. Senki nem ér rá, én sem túlzottan, de a kevéske időmet is szeretem megtölteni léleképítő szépségekkel. Mindenkinek köszönöm az írást, mert elgondolkodtató, és még sem vagyok annyira lélekben egymagam, és többet ér, az hogy segíteni akartok nekem, mint bármilyen gyógyszer. Habár, nagyon zsúfoltan élünk itt a Földön, pláne az ilyen ilyen szmogos városokban, mégis nagyon egyedül van az ember. Az öngyilkossághoz pedig most még nagyon gyáva vagyok, illetve keresem a szép elhalálozás lehetőségeit. Ha átgondoltam az egészet, és Istennel is sikerül ezt a kérdést lekiismereti szinten is lerendeznem, akkor kilépek. De nem akarok magam után undorító büzös, és foszladozó szövetkupacot hátrahagyni, hogy más emberek attól legyenek rosszul. Biztosan megoldható ez a probléma is.

Köszönöm, hogy meghallgattatok!