Végre megszületett a Drágám

Téma címkék:
2009.05.17. 18:25

Nagyon sokáig próbálkoztunk a babával párommal szegény már azt hitte hogy nem is lesz közös gyermekünk. Nekem egy előzö kapcsolatomból már volt egy fiam amit párom nevel 1 éves kora óta. 2 év próbálkozás után orvoshoz akart menni hogy miért nem jön össze a gyerek. Pont akkor költöztünk külön apáméktól. Egy délelőtt elmentem a hugáékhoz aki azt mondta nekem előző nap hogy azt álmodta hogy babakocsit vettek nekünk. Nem tudom milyen érzésből de vettem egy tesztet azonnal két csík jelent meg azonnal hívtam párom hogy jöjjön haza mert pont előtte vesztünk össze elmondtam neki majd kiugrodt a bőréből. Másnap orvos de ő nem látott semmit az uh-on azt mondta 1 hét múlva menjek kontrolla na akkor már ott volt a kis zsák. Ezután jött a neheze.

Párom bejelentette hogy visszamegy Angliába dolgozni belegondoltam egyedül egy kis örökmozgó kis 2 éves gyerekkel nehéz lesz de beleegyeztem. 1999 óta 1 típusú cukorbeteg vagyok az orvosom nem ajánlotta hogy megtartsam a babát mert abban az időben nagyon magas volt a cukrom de valahogy éreztem hogy nem lesz semmi baj. Minden eredmény genetika azt mutatta hogy minden rendben van azt leszámítva hogy állandóan alacsony volt a cukrom. Szígorúan minden héten járnom kellett a diabetológiára ahol már nagyon jól ismertek.

16.héten hidegzuhanyként ért a rákszűrés eredménye hpv-t találtak nálam annak is a legmagasabb kockázatú fajtáját ami a méhnyakrákért felelős akkor még nem volt fogadott orvosom gyorsan keresnem kellett egyett aki elválal így hogy cukorbeteg vagyok. Ő felvilágosított róla hogy lehet hogy nem fogom kihordani végig a babát és ha lány lesz hordozója lehet a vírusnak. 23.héten 4d-s uh-n voltunk apával mondani sem kell elsírta magát amikor meglátta az ő kisfiáról az első képet. 28 héttől elkezdett vizesedni a lábam. 32.héten az orvosom befektett mondván mostmár bent a helyem a kórházban nem nagyon örültem neki mivel a nagyobbik gyerek meg otthon volt közbe apának is vissza kellett menni Angliába. Sógornőméknél maradt Levi aki közbe bekerült a kórházba 20hetes terhesen vakbéllel. Idegileg nagyon ki voltam nem jött hozzám a kórházba senki nem tudtam mi van a gyerekkel otthon. Közben én meg vizeseddtem a vérnyomásom meg az egekbe szökött de nem nagyon csináltak semmit mivel még csak 35 hetes voltam. Ekkor kaptam tüdőérlelőt ha hamarabb születne babóca ne legyen gond a nagy is 36hétre született. 36hetes voltam amikor azt mondta a doki mostmár bármikor jöhet a súlya megvan 3100gr uh szerint. ekkor már fulladtam a víztöl volt rajtam vagy 15 kg bíztos. Eljött a dec 1-je reggel nem jött be az én jó orvosom mondván elment szabira de nekem erről nem szólt pedig ő beszélte meg a főorvossal hogy akkor mostmár lépünk mert nekem sem jó az hogy fulladok meg a babának sem. A reggeli viziten az osztályos orvos azt mondta nyugodtan egyek mert még nem lesz szülés meg amúgy is belgyógyászatra kell menni teljesen elkeseredtem már nagyon rosszul voltam. 10 órakkor a nővér szólt hogy vár a főorvos a vizsgálóban menjek megvizsgált ki vol nyílva a méhszály 2 újnyira azt mondta menjek pakolni mert megyek fel szűlni és onnan csak babával jövök le. Akkor kicsit megijedtem mert ugye nem volt még fájásom sem csak sok volt rajtam a víz. Gyors összepakolás egy gyors sms páromnak aki Angliába volt aztán fel a szülőszobára. Ott nem értette a szülésznő hogy miért vagyok fent hisz még van időm de azt tette amit mondtak neki. Felhelyezték a zselét egy gyakorló orvos mondhatom majd megszakadtam a fájdalontól aztán vártunk hátha tágulok de 2 órakkor nem volt még semmi. 3 órakkor odajött az egyik főorvos semmit nem mondott hogy mit fog csinálni megrepesztette a burkot. Onnan felgyorsultak az események ahogy tágultam és ahogy jött a fájás én hánytam mire jött az altatóorvos bekötni az EDa-t szinte egybefüggő fájásaim voltak 10. próbálkozásra sikerült bekötni az érzéstelenitőt. Azután jobb lett elmúlt a hányás szinte már aludni is tudtam volna. 1 óra múlva éreztem hogy múlik a hatása az edá-nak de közben éreztem hogy jön is a baba szóltam a szülésznőnek de ő azt mondta hogy még nem az 5 oerc múlva nem bírtam tovább  éreztem hogy szétszakadok akkor jött oda az orvos akire rábíztak es kiabált hogy gyorsan mert félig kint a feje a gyereknek. Hírtelen minden orvos és szülész mellettem volt. Az egyik nyonta a hasam a másik a kezem fogta a “dokim” meg a vákummal segített. 18ó05-kor 3800gr-mal és 56cm-rel megszületett a kisfiam 36hétre. A hasamra rakták aztán elvitték mert fázott. Nagyon megkönnyebbülten hogy túl voltam rajta. Felhívtam sógornőm hogy megszültem aztán apa is nagy nehezen elért telefonom.

2 napig nem kaptam meg a drágát mert nem tudta tartani a hőmérsékletét inkubátorba volt. Nem szoptathattam nem ölelhettem meg szerencsére ennek ellenére a tejem megindult. a 3. napon besárgult de már szopcsizott én meg fejtem minden szoptatás után hogyha kell adják neki pótlásban. A sárgaság nem akart múlni vércserére akarták vinni a klinikára de szerencsére megúsztuk. 6.napon azt mondták hogy ne adjak neki tejet mert attól nem megy a sárgaság. 10. napon mehettünk haza 2 és fél hónap kórház után de végre a kezemben a kisfiammal. Azóta is szépen fejlődik és vidám mosolygós baba.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close