Igen, végre itt van a tavasz. Nagyon vártam már….Nagyon…Azonban, ha azt mondják, hogy bírjál ki még egy hónapot, és lesz még térdig érő hó, nagy valószínűséggel, már feladtam volna. Azt mondják, hogy van a téli depresszió, de sajnos nálam nem csak az volt…Nem az….Annyira kétségbeeseten keresed a megoldást, és probálsz kitörni belőle. Úgy érzed,hogy megfojt…Sarokba szorít, és keménykedik…Olyan mint egy parazita…Benned él. Napi szinten vivod a harcodat. Vele. Viszont el kell fogadnod,mint egy rossz lakótársat. Elfogadni. Azt a legnehezebb….Azonban, ki kell ezt a “dögöt” ismerni…Muszáj, mert kell… Pszichologus segít, barátok, munkatársak…Elfogadják? Titkolod? Azt hiszik hisztizel? Merthogy? Milyen jogot formálnak véleményét arról, amiben nem voltak benne. A “dög”, időként “el-el tűnik”…azt hiszed, hogy már okés minden…De nem ám, de még hogy nem!Beléd szúrja ismét,mint harcos a dárdát..most ismét egy centivel bentebb…Ki okozta? Miért? Keresed, és kutatod. Emlékszem Albert Györgyi könyvére..Pár évvel ezelőtt mikor írta, még senki sem sejtette, hogy kevert szorongásos, és depressziós zavar áll majd a kórlapodon….Összetörtél…Oh, akkor még látod a régieket, még kisértenek a régi életedből…Ki akarod űzni, a fejedből…Györgyi könyve, és más olyan szakirodalmat veszel kezedbe. Milyen hideg téli estéken a paplan alá bújni, és Györgyi könyvét szorongatva olvasni, és közben könnybe lábad a szemed? Úgy érzed, hogy megfulladsz. Úgy érzed, hogy már eleged van, már elfogytak a céljaid.Nincs miért felkelni… gen, végre itt van a tavasz. Nagyon vártam már….Nagyon…Azonban, ha azt mondják, hogy bírjál ki még egy hónapot, és lesz még térdig érő hó, nagy valószínűséggel, már feladtam volna. Azt mondják, hogy van a téli depresszió, de sajnos nálam nem csak az volt…Nem az….Annyira kétségbeeseten keresed a megoldást, és probálsz kitörni belőle. Úgy érzed,hogy megfojt…Sarokba szorít, és keménykedik…Olyan mint egy parazita…Benned él. Napi szinten vivod a harcodat. Vele. Viszont el kell fogadnod,mint egy rossz lakótársat. Elfogadni. Azt a legnehezebb….Azonban, ki kell ezt a “dögöt” ismerni…Muszáj, mert kell… Pszichologus segít, barátok, munkatársak…Elfogadják? Titkolod? Azt hiszik hisztizel? Merthogy? Milyen jogot formálnak véleményét arról, amiben nem voltak benne??!! A “dög”, időként “el-el tűnik”…azt hiszed, hogy már okés minden…De nem ám, de még hogy nem!Beléd szúrja ismét,mint harcos a dárdát..most ismét egy centivel bentebb…Ki okozta? Miért? Keresed, és kutatod. Emlékszem Albert Györgyi könyvére..Pár évvel ezelőtt mikor írta, még senki sem sejtette, hogy kevert szorongásos, és depressziós zavar áll majd a kórlapodon….Összetörtél…Oh, akkor még látod a régieket, még kisértenek a régi életedből…Ki akarod űzni, a fejedből…Györgyi könyve, és más olyan szakirodalmat veszel kezedbe. Milyen hideg téli estéken a paplan alá bújni, és Györgyi könyvét szorongatva olvasni, és közben könnybe lábad a szemed? Úgy érzed, hogy megfulladsz. Úgy érzed, hogy már eleged van, már elfogytak a céljaid.Nincs miért felkelni… Aztán felkesz, aztán csinálod a napi rutinokat..Azt hiszed, szépen kezdesz rendbe jönni..Csakhogy egy hónapja ismét alvási problémáim vannak. Hiába fekszem tízkor, és reggel fél hétkor kelek, olyan fáradt vagyok, vagy éppen ez fordítva: késői fekvés kelés….Ah és a szorongásaimról nem is beszélve.. Hogy megköszöntem-e azoknak, akik ezt okozták? Hát hogy a fenébe ne! Már miért ne? Egy ilyen “csodálatos” ajándékot, amit “Tőlük kaptam” illik naponta megköszönni, és kívánni(???!!), hogy ők is hasonlóképpen éljék át eme “nemes állapotot”…. Mikor lehet ebből kigyógyulni? Mennyi idő?? Sok még???Még van dologom…Lenne….Olyan zárkozott vagyok, bizalmatlan..Miért? Miért nem nyitsz? Nah, igen. Úgy nősz fel, hogy átvertek mindig? Nah, akkor már nehezen bízol nem igaz? Persze, nem kéne mindenkit “lenyomozni”….Ah, :/Téboly néha… “Nem akkor halunk meg,mikor megölnek minket, hanem amikor elveszítjük az álmainkat”…(Ezel c.sorozat)