Szomorú de igaz. A pánikbetegségtől megint depressziós lettem

2011.06.01. 20:19

Sziasztok

Újra felbukkant bennem az ördögöm aki most kicsit lazított. Fel dobta azt a témát hogy félek a megőrüléstől. Naponta jut az eszembe ez a gondolat. Gondoltam kivesézem egy kicsit mert agagszt így hát ha rövidre zárhatom magamban. Szóval miért is őrülnék meg? Pl: (az én esetemben) Az érettségitől való félelmem? Az hogy egyedül maradok? A szeretethiány miatt? A sok mandula betegség miatt? Egy olyan nővér miatt aki már tönkretette a “gyerekkoromat” ? A szüleim miatt akik mindenért aggódnak, tisztességesen dolgoznak hogy meg legyen a napi kosztunk és ne vigyék el a házat a fejünk felől? Azért mert elfáradtak mert a nővérem tett róla? Azért mert ebből kifolyólag kibukik a vitázás és hogy ostromolnak olyan dolgokért amikről én nem tehetek? Hogy hatni akarnak az életemre hogy igenis vegyem komolyan mit teszek? Hogy ne legyen belőlem egy senki? Azért mert vége egy hosszabb kapcsolatomnak? Azért mert őszinte barátaim jócskán elhagytak? Azért mert én azt érzem hogy jajjj depi vagyok? Azért mert esetleg nem vagyok meg elégedve magammal? Rengeteg oka lehet de mindez mit számít???? Nem sokat. Annyira nyílvánvaló hogy ha azt mondom hogy őrűlt az lehet egy olyan ember akinek semmi lelki baja konkrétan ami tépázza csak esetleg shopping függő. Annyi embert lehet őrüétnek nevezni de ők mégse omlanak össze és mégsem foglalkoznak ezzel napi szinten és mégsem félnek tőle!!!! Max attól hogy elvásárolják a pénzüket. De lehet itt beszélni a szex őrültektől elkezdve mindenki-ig szerintem. Ezért is gondolkoztam el ezen. Mivel a Depi és a szorongás mellette nálam azt hozza ki hogy haláli gondolataim támadnak és ez félelmet gerjeszt bennem majd ezért magamba számítok de közben szükségem van más jelenlétére is mert annyira félek a haláltól. Ez azért durva, Félek konkrétan valami olyantól ami azt se tudom mi és ami annyira kiszámíthatatlan hogy bezsarás. Ilyenkor szerintem elég lenne annyit mondani hogy héjj ebbe nem lehet belehalni egy kettő meg nem fogsz még meghalni fogd fel! Persze ez az én számból így viccesen hangzik de ha jobban belegondolunk van benne igazság ha egy olyan személytől halljuk aki orvos pl egy pszichiáter és az első alkalomtól ezt hajtogatja nekünk ezt is elhinnénk mert ha azt elhisszük amit mi produkálunk ki konkrétan magunkból akkor ezt is el hinnénk. Ebből látszik milyen befolyásolható egyének vagyunk!

Miért nem veszünk egyszerűen erőt magunkon hogy hejj ne ebből álljon már az életem fiatal vagyok 18éves most szakítottam az érettségi előtt állok és elég gyatrán tudásilag mellesleg lenne még mit tennem. Akkor mi a tökömért nem tudom ezt a sok erőt amit a rosszullétekbe fektetek meg a sok bolond dologgal foglalkoztatottságom kiszipolyoz belőlem épp a jóra hasznosítani. Szedem a gyógyszert ez igaz és tuti számít valamit de ez picsafüst addig amíg én el nem hiszem hogy semmi bajom!!!!!!!!!!!!!!! NINCS NEKEM SEMMI HALÁLOS GONDOM!!!! Hát tényleg hihetetlen!!!!! az tény hogy a mandulám sok betegséget aprít nálam de és??? aki szív beteg vagy valami? azt nekem lekopogom nincs ilyen és beképzelem hogy jajj erősen ver a szívem jajj szédülök jajj rosszul leszek jajj nem merem mert jajjj és a végén már nincs szó csak annyi hogy a nagy büdös semmi. NEM VEZET EZ SEMMIRE! Jelenleg úgy érzem magam hogy idegesít ez az egész depi dolog. Annyi dolgom van még az életben és annyi mindent el akarok érni egy jó fodrász akarok lenni és azt akarom hogy elismerjenek majd egyszer és hogy büszkék lehessenek rám és én is magamra és segíteni a családomat ha tudom és igenis talpra állni és ezt mind egyedül kell véghez vinnem ami kicsit ijesztő de ez az élet. Minden ember más mindenki mást akar de egy közös a cél kitűzés. Régen nem hittem benne nevettem az ilyen szövegeken de  most hogy itt nyomorgok ebbe a szituba már kezd derengeni miről is beszéltek az idősebbek!!! Erről bakker hogy vigyük már valamire és hogy okosan tegyük meg a lépéseket. Személyiségileg is fontos hogy ne kallódjunk el hogy igen is tegyük oda ami van de azt a helyzethez való formában és ne legyünk buunkók vagy kihasználhatóak sem!!! Nem szabad. Céltudatok és magabiztos kell lenni szerintem ahhoz hogy vigyük valamire. Nekem most a fp cél hogy talpra álljak a depiből de egyedül!!! Pár nélkül! Most hogy tudom mi is ez nagyjából muszáj vagy most vagy dagonyázhatok életem végéig! Még amíg fiatal vagyok addig kell kezdenem magammal valamit. Bár én pont olyan vagyok hogymindent utólag látok be ami mondjuk nagy hibám részben de legalább elismerem épp ezért szükségem lenne arra hogy tereljenek de nem 18 évesen nem! Rendbe kell rakni magam nem lesznek mindig ott a szüleim!!!! tudom segítenének és segítenek is de nem szabad mindig támaszkodnom!!! Emellett akadnak még a többi kis céljaim:jó munka,szakképzés,felújítani a szobűm,eltartani magam valamelyest,olyat csinálni és időt hagyni rá amit tényleg szeretek mint a tánc,olyan emberré válni aki tudja mit akar az élettől és meg is tesz érte mindent hogy meg legyen de azért frappánsan is tud cselekedni és emellett boldog is tudjon lenni. De esősorban az egészség a legfontosabb!!!!

Ezt le akartam írni nektek hogy lássátok az én szemszögemből is a dolgot. Lehet hogy senkit se nyugtat meg ez a dolog és lehet hogy engem se de legalább meg tanulom kimondani amit gondolok és ti is lehet majd löketet kaptok!

Az ember saját maga ellensége az a helyzet épp ezért inkább szeretni kéne megtanuljunk magunkat mert csak az után lehet másokat!!!

szép estét nektek

#6417 rosemary hozzászólása: 2011.06.03. 08:36

Szia Nicole!

A nővérem, a nővérem, a nővérem…Vizsgáld meg magadban ezt a problémát, szinte minden írásodban megemlíted! Biztos, hogy nem lehet helyrehozni a dolgokat? Ha nem, akkor törölj, de ne gyűlölj!

Kérdezd meg magadtól, mire tanít ez a betegség? Esetleg ilyenek: akaraterőm acélozása, kitartás, önfegyelem, nagyobb figyelem saját magam felé /itt ne a betegségre gondolj!/, önuralom, önkontroll erősítése, stb., stb…Ne úgy tekints rá, mint szörnyre, úgy nézd, mint tanítót! Rögtön jobban leszel és ha már más szemszögből tudsz közeledni felé, akkor közeledsz a kilábaláshoz is!

Puszi: Rosemary

Most meg inkább kösd le magad egy kis tanulással! :) Nem fogsz megőrülni, nincs miért! Ügyes és kreatív fodrászcsaj leszel, saját szalonnal. Ne add alább! :))) Meglátod: ha megvan a CÉL, összezsugorodnak ezek a problémák, majd jönnek helyettük újak, valósak, amelyeket rögtön meg kell oldani, hogy célodat elérd. Ezek már kézzel fogható eredményeket, sikereket hoznak, és minden mást eltakrítanak az útból. Magad sem fogod hinni, hogy a napok egye jobban és könyebben telnek.

#6416 erzsike hozzászólása: 2011.06.02. 08:05

Szia!Nagyon jól látod a dolgokat.Ne küzdj a betegséged ellen fogadd el az állapotodat,gondolj arra hogy nem fog történni semmi elmulik az egész hogy,minden szép és jó.Szeresd magad,mindent amit teszel csak te tudod ugy csinálni senki más.Tele vagy célokkal,tervekkel erre koncentrálj hagyd a betegséget.Barátkozzál!A barát többet ér mint bármilyen gyógyszer ebben az állapotban.Tapasztalatból irok nehéz éven vagyok túl voltam nagyon a gödör alján,elvesztettem a szüleimet,egyedül maradtam de ugy érzem sikerül oldogatni a félelmeimet de nem egyedül és gyógyszerrel.Probáltam gyogyszerrel is de nem volt jó.Jegyezd meg egy életre,hogy a gondolataidat te saját magad irányitod!!!!!!!!!!Ha csak jóra és szépre gondolsz nem fér oda a rossz gondolat.Feletted az ég alattad a föld,benned a létra!Minden nap csak egyet lépjél fel a létrára és lassan de biztosan ki érsz a gödörből.Az erő legyen veled!!!!!!Betti

#6415 Gigi30 hozzászólása: 2011.06.02. 06:48

Kedves Nicole!

Nagyon örülök, hogy ezt a történtet is megosztottad velünk:)

Jól látod a dolgaidat. Lázadsz. A betegség ellen. A tehetetlenség ellen. Már eleged van abból, hogy mindig ugyanaz megy. A szülők aggódása, a nővéred, meg aztán a rád nehezedő mindennapok….Hm….

Jaj, én is utáltam már azt, amikor maga alá gyűrt a depressziós zavarom…Már annyira elegem volt. Sajnos, most is van úgy, hogy néha elmenekülnék…Visszatér és kisért a “dög”….

Azonban, mindig van egy “fűszál”, kötél,- ahogy tetszik,- amibe tudsz kapaszkodni…Csak van már kiút….Már annyira nincs kedvem ebben az állapotban lenni nekem sem. Viszont vannak segítségeink, de saját magunknak kell a lépéseket tenni azért, hogy aztán meggyógyulhassunk…:)

Puszi:)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close