Szia csak1csaj!

Itt a kis levelezgetésünk közepette nem feledkezünk meg rólad, várjuk a jelentkezésedet, hogy mi történt, mi van veled?

Kedves rosemary, Te tényleg nem látod a különbséget…  Igazán sajnálom .

ROSEMARY-nak válaszolok!!!!

Bocsi csak1csaj, Te még nem reagáltad le a hozzászólást, de nekem muszáj válaszolnom rá. Muszáj.

Kedves rosemary!

Nem tudom  a Te történetedet, lehet, hogy már régebben leírtad, én csak nem olyan régen fedeztem fel ezt az oldalt. De! Én, mint 36 éve depressziótól szenvedő egyén úgy látom, hogy nem igazán érted ennek a betegségnek a lényegét. Azt írod, a lányod pánikol de nem rinyál – ezt az ember nem választja, ezt éppen a betegség okozza, hogy hogyan reagálod le a dolgokat. Ha nem rinyál, – ahogyan Te írod – nem szed gyógyszert és nem kell szakemberhez fordulnia, akkor nem depressziós, csak természetesen vannak problémái mint mindenkinek, de alapjában egészséges ember lévén magától meg tudja oldani. A depresszió betegség, kémiai eltérés az agyban, ezt akaraterővel nem lehet meggyógyítani, mint ahogy pl. inzulint sem tudsz akaraterővel termelni.  Nekünk arra kell az akaraterő, hogy reggel felkeljünk, elkészüljünk – ha nagyon rossz passzban vagyunk, akkor mindenhez, főleg ha nincs családi támogatás, magunkra maradunk, mert esetleg olyan emberek vesznek körül, mint Te is, akik nem értik, mi zajlik bennünk, ilyeneket mondanak, hogy “szedd össze magad” stb. Nekem ünnep az a nap (inkább fél nap vagy pár óra) amikor tudom rendesen végezni a dolgom, igyekszem kihasználni, minél többet elvégezni, és bolgod vagyok, hogy tettem valami hasznosat. Az ilyen mentalitás, mint a tiéd, inkább árt mint használ az állapotunknak – az enyémnek legalábbis mindenképpen. Egy betegséget nem olyan könnyű lerakni, még akkor sem, ha esetleg bele is halhatunk, én ismertem olyan rákos beteget, aki (nyilván nem tudatosan) de azért nem gyógyult meg, mert így megkapta azt az anyai szeretetet, amit addig hiányolt, és félt, ha meggyógyul, ismét elveszíti azt. Inkább belehalt. A legtöbb depressziós ragaszkodik a betegségéhez, azt kell megtalálni, hogy miért, mit pótol, utána jöhet a gyógyulás. Én így látom ezeket a dolgokat, ez a tapasztalatom.    Üdvözlettel         Eszter

Szia csak1csak!

Örülök, hogy válaszoltál ! Hát, a külsőmmel nekem is sok bajom van, de én azt látom, hogy sokkal kevésbé előnyös külsővel mégis jobban tudnak mások érvényesülni, mert a magabiztos viselkedés sokkal többet számít, figyeld meg, akár az ismert emberek között is. Én  idősebb vagyok nálad, de csak évszámban, mert lélekben én mindig fiatal maradok, erre vigyázok. Azt mondják az ezoterikusok, hogy mielőtt leszületünk, megtervezzük az életfeladatainkat, és ehhez választunk magunknak családot. Hát, akkor mi vállaltunk rendesen feladatot nem? Elég kemény dolog elfogadni, hogy nekünk ez jutott, az még nekem is vissza van, hogy megértsem, hogy miért kell ennyit küszködnöm. Az szerintem fontos lenne, hogy találj egy jó pszichiátert, aki gyógyszerrel és terápiával is tudna segíteni, hogy ahogy írtad, rendbe rakd az életed. Valakinek az is használ, ha nála elesettebbekkel, akár állatokkal – esetleg önkéntesként – tud foglalkozni, nem tudom, hogy a Te környékeden van-e ilyesmi, állatmenhely, vagy valami más, mert van, aki még nálad is jobban segítségre szorul valahol, és lehet, hogy éppen a Te segítségedre. És az is lehet, hogy valakinek az a segítség, hogy rajtad tud segíteni. /Na, ezt most jól megkavartam, nem? 8-)) /

Ha van kedved, írjál, örülnék neki,  szia,               Eszter

Szia Csak1csaj!

Ha még nézed a hozzászólásokat, írd meg, mi a LEGROSSZABB az életedben? Én is nagyon rossz passzban vagyok, de még nem mertem bepróbálkozni. És amikor Te megtetted, utána mi történt? Kórházban voltál? Kíváncsi vagyok ezekre, írd meg kérlek

Szia       Eszter