El vagyunk átkozva

2013.03.08. 23:03

-    Egyszerűen túlértékeljük az egész szart. És hogy miért? Semmiért. Most mondd meg, mi a franc értelme van?! Semmi, az égadta világon semmi. Egy nagy semmit tartunk a markunkban, levegőt és bőrt tapintunk. Küzdünk, végig, szerencsétlenül, elátkozottan, még sem jutunk egyről a kettőre és az egésznek semmi értelme. El akarunk tartani egy családot, gyereket szülünk, akit eltarthatunk, aki saját önzőségünkből adódóan gondozunk, dugunk néha egy jót, aztán ennyi. Vége van. Ennyi volt. A függöny legördül, mi meg állunk ott, mint a színészek, akik nem értik mi történt, de egyszerűen megtörtén. Vége lett. És akkor mi lesz? Semmi, hátramegyünk az öltözőbe, lemossuk a sminkünket, kifésüljük a hajunkat, levesszük a maszkot. A bőrünk ráncos, szemünk üveges, ajkaink torz mosolyra görbülnek, nevetni próbálunk, de nincs min, nincs miért. Intünk egyet a tükörképünknek, elbúcsúzunk tőle mára is, aztán mindörökre így lesz. Eltartjuk a gyereket, valamiféle életet teremtünk magunknak, amiben a szórakozást az alkohol jelenti, a drog, tompák vagyunk a szerektől, nem érzünk, nem gondolkodunk. Tökéletes barommá válunk, akit úgy befolyásolnak, ahogy akarnak, vedd meg ezt, vedd meg azt, igazából az életed nem is olyan jó, ha nem tudod megvenni, de ne aggódj, akkor válaszd a rosszabbat. És? És ennyi az egész, így húzzuk le az egészet, gondolatok, valódi érzések nélkül. Ha tudnánk gondolkodni, lennének valódi érzéseink, akkor egyszerűen nem tudnánk élni, mert rájönnénk mennyire sivár is az élet. Ismered azt az érzést nem, mikor tanulsz, tanulsz, aztán abbahagyod, mert rájössz, hogy kurva keveset tudsz. Na, az élet is ilyen, öregem, éled és éled, aztán hirtelen abbahagyod, mert rájössz, hogy ez kurva kevés és az örökkévalóság az, ami elég lehetne, de nem vagyunk elbaszott vámpírok a filmekből és könyvekből, ezért nekünk csupán ez a pár évtized jut, amit kiélvezni sem tudunk, mert egyszerűen elvagyunk átkozva. Nem vagyunk képesek a pillanatnak élni, mert ez fáj, az fáj, ez jön közbe, az jön közbe. Én mondom, nem kéne foglalkozni vele, azt kéne tenni, amit a pillanat diktál és nem várni. Egész életünkben csak várunk és várunk, gyűjtögetünk, gyűjtögetünk. Még sem lesz elég pénzünk, még sem megyünk Balira nyaralni, még sem fekszünk le a szomszédsráccal, aki annyira beindít minket, mert hűek akarunk lenni, mert még több pénzt akarunk. Aztán holnap meghalunk. Mi lesz akkor a Bali tengerparttal? Semmi. A szomszédsráccal? Ő máshoz hűséges és a pillanatnyi szenvedély semmivé hamvad. Mi lesz az ipaddal, amit meg akarsz venni, de bár meg van rá a pénzed, vársz vele, mert hogy majd lesz jobb is? Megveszi más és te soha nem nyúltál hozzá. Mi van a gyerekeddel, akit ki akartál vinni sétálni? Vár rád és vár a törődésre, amit elfelejtesz megadni neki. Lehet, hogy új iphonje van, de mit ér, ha te a hetedből egy percet sem szánsz rá? Legalább játszd el, hogy érdekel, ha már mennyei kéjek között megnemzetted és pokoli fájdalmak között megszülted. Mi lesz a holnappal, ha már a tegnapod sem számít? Az egész el van baszva. Egyszerűen képtelennek vagyunk jól csinálni ezt az egész szánalmas élet dolgot, hagynunk kéne azonnal a fenébe, ahogy rádöbbenünk erre, de nem, nem, mi küzdünk, mint valami elátkozott szörnyszülöttek. Azt hisszük azért vagyunk erősek, mert még nem akasztottuk fel magunkat az első fára, vagy húztuk meg a ravaszt, esetleg a pengét, pedig tudjuk mi azt, hogy mennyire szar. Nem vagyunk erősek, elcseszettek vagyunk alapjainkban, és álltatjuk magunkat. Álltatjuk erkölccsel, tisztelettel, műveltséggel, pedig ki a szarnak kell? Kit érdekel, hány könyvet olvastál? Kit érdekel, hogy egyáltalán tudod-e ki az a Karinthy Frigyes? Kit érdekel milyen egyemet végeztél? Ki kérdezi meg, hogy matekból hányas voltál? Senki, mert senkit nem érdekel. Fogadd el, a saját sorsod téged izgat csak és akárhogy is vesszük tök mindegy. Teljesen mindegy, hogy élsz –e vagy halsz, teljesen mindegy, hogy holnap élsz-e. Senkit nem érdekel, ismerd be, még téged sem. Ez van. Igyunk inkább. Kérek még egy sört!
-    És? Mondd, hogy te más vagy!
-    Nem vagyok más, édesem, én vagyok a legszánalmasabb, mert azt hiszem valakit is ezen az ostoba világon érdekel az, hogy mit írtam le. Én vagyok a legrosszabb, de iszom, hogy bánatom elűzzem és nyugtatott szedek, hogy némileg irányíthatóvá váljak. Sajnos nem mindig jön össze, ezért lázadok ilyen hülyeségekkel, de végül engem is betörnek majd.
-    Betörnek? Ne viccel, nem vagy te ló.
-    De az vagyok és te is. Ha más nem, akkor az életbe törünk bele. Én már beletörtem kicsit, mert nem vagyok boldog, mégis baszok változtatni valamin is, és inkább várok. Öröké várni fogok, ahogy te vagy ő, vagy az a csaj a pultnál. Még a tetoválásom sem csináltatom meg, pedig lassan két éve akarom. Egyszerűen várok.
-    Miért nem mész el és készítetted el, ha ez annyira fontos neked?
-    Mert várok egy utolsó pontra, egy szakadásra. De tudod mit? Holnap felállok és elmegyek.
-    Mindig ezt mondod.
-    Tudom. El vagyok átkozva. De tudod mit? Már ez sem érdekel. Kérek inkább még egy pálinkát. A nyugtatót csak alkohollal veszem be, akkor használ igazán. Így legalább cseppnyi esélyem van a saját hányásomba belefulladni.

EN-ek
#11464 EN-ek hozzászólása: 2013.03.16. 09:46

Ejj má.. mieza hevidepi filing nálad e remek kohanyári de.?? :D mér most hány éves v, 70? :P (kezdenékki ábrándulni):

#11463 EmmaB hozzászólása: 2013.03.15. 23:27

Samuka, két történetet is tettem fel, az egyiket kimondottan neked címeztem! Remélem láttod, régen a humanizmus és az élet szépsége, tőlem sem állt messze, sőt: ) lehet keresek még ilyen nagyon régi dolgokat.. emlékszem, egyszer egy egész regényt írtam, az álmokról, a vágyakról, célokról, emberektől és a sok-sok jóról…. lehet, újra kéne olvasnom, hogy lássam, valaha mennyire értékes voltam : )

#11462 EmmaB hozzászólása: 2013.03.15. 22:10

Szia!
nekem is van két befogadott cicáim, ők is bentről élvezik, én inkább kint: )

Samuka
#11461 Samuka hozzászólása: 2013.03.15. 22:08

:)

Én is szeretem ezt az időt. Meleg szobából kitekinteni a kertre, csudaszép. Egész nap el-elnézem. Csak a kinti élőlényeket sajnálom. :(  A cicám bent dorombol. :)

#11460 EmmaB hozzászólása: 2013.03.15. 19:19

Sziasztok!

Köszi!

Samuka neked is köszi, én szeretem a gondolataidat: ) akármennyire is a negatív polus vagyok hozzád képest… az egész pusztán kuzdés, egyre tovább, napról napra.

Más: össze-vissza szoktam írni, nem tudom mikor írok bejegyzést, néha jön, néha nem: ) gondoltam adok életjelet, hogy tudjátok nincsen baj, megvagyok és nem fagytam be, szeretem nagyon ezt az időt: )

#11459 Lestarjudit hozzászólása: 2013.03.15. 14:28

Remekül írsz…Gratula…

Samuka
#11458 Samuka hozzászólása: 2013.03.15. 13:59

Hóhelyzet van?
Nagy a csend, így kitöltöm az időt a gondolataimmal, – ha nem veszitek rossz néven. :)

Azt mondjuk, hogy: nem kértük, hogy megszülethessünk? Dehogynem!

Magzati korban már ragaszkodtunk az élethez és komoly erőfeszítést tettünk, hogy meg is szülessünk.

Sajnos ez nem mindegyikünknek sikerül, de nekünk igen. Az első sikerélmény.
Aztán gyermekként várjuk a holnapokat, hogy majd nagyok legyünk. Még nem tudjuk, hogy mennyire vagyunk kiszolgáltatottak saját testünknek, lelkünknek és mindenki másnak a környezetünkben.
Olyan behatások érik kiszolgáltatott gyermeklétünket, – sokszor nem is tudatosan, – melyek felnőttkorig elkisérnek, sőt életünk folyamán sem tudjuk ettől függetleníteni magunkat.
Ez nemcsak az embernél, az állatnál is megfigyelhető.

A szenvedő ember sokszor mondatja velünk közhelyként, hogy miért is születtem meg. A boldog időszakban eszünkbe sem jut.

Ez a kulcs. Wertheim és nem sperhakni, – hogy hasonlattal éljek.
Minden embernek megtalálni azt, ami örömöt jelent a számára, ebben a kis idővallumban, ami adatott.

Tudom, nem könnyű, főleg betegen nem. De nem lehetetlen. :)

EN-ek
#11457 EN-ek hozzászólása: 2013.03.15. 08:10

na miwammá veled tecsaj (csak n te is BElefagytá e kamu-hóba) ?? :xDDD

EN-ek
#11456 EN-ek hozzászólása: 2013.03.13. 07:19

Oki írjad tsak! má alig várom.. Yeeeeh ;L)

Samuka
#11455 Samuka hozzászólása: 2013.03.11. 09:21

Szorítok Neked/Nektek a teljes élet reményében. Bárcsak többet tudnék tenni! :)

#11454 EmmaB hozzászólása: 2013.03.11. 08:52

Szia!

ÉN-ek: jó is lenne, lehet írok mindjárt egy bejegyzést, hogy mi van a való életben.

Samuka: Én sajnos nem tudom megköszöni, sokszor úgy érzem, én nem kértem és bármennyire szeretem a szüleimet, sajnos emberek, ezért a rossz tulajdonságaikat is láttom, nem tudok a jóban feloldodni és csak azt szeretni. Mondjuk az embereket alapvetően a hibáikkal együtt szeretem, minél hibásabb, annál jobban tudom szeretni és tisztelni. Ha eszelős őrült, akkor egyenesen imádom : ) Ez az én perverzióm, azt hiszem.

Az életet sajnos nem ajándéknak láttom, hanem küzdelemnek, valami jobbért, valami szebbért, olyan emberekkel próbálom körbe venni magam, akik viszont úgy éreznek, ahogy te, hátha ez segít rajtam, de senkitől nem várom el, hogy engem megmentsen. Az ember csak saját magát mentheti meg.

Köszönöm, hogy megosztod velem a gondolataidat : )

EN-ek
#11453 EN-ek hozzászólása: 2013.03.11. 06:11

Ímé, megmondatott: “Boldogok a lelki szegények (a bolondok), mert övék a mennyek országa!” – MUHAHA!

 

naés veled mi a újság EW, e szép HUSSvéti időben?? (téged is kiengedtek?:) – ennek ÖRÜLÖK!;)

Samuka
#11452 Samuka hozzászólása: 2013.03.10. 23:33

Apropo! Anya…

Vagy 25 éve, levelet írtam anyámnak, mert a szó nem volt elég érzelmeim kifejezéséhez. Nemcsak az iránta érzett szeretetem vezette a kezemet, hanem inkább az átélt élet, amit megtapasztalhattam általa.

Ebben a levélben sok mással egyetemben megköszöntem azt az ajándékot, hogy engem a világra hozott.

Ma már két testvéremet elvesztettük, én maradtam neki egyedül az ajándék. Az unokák, a dédunokák élik a maguk életét az ő árnyékában, de általa. :)

Bánat és öröm együtt jár. Sokszor elutasítjuk azt, ami örömmel járna, de nem tudjuk függetleníteni magunkat a bánattól.

Samuka
#11451 Samuka hozzászólása: 2013.03.10. 22:04

Te is követendő példa vagy, hidd el Emma. Ahogyan megküzdessz, ezzel másoknak is segítséget tudsz adni. Csak te ne gyengülj bele. A másik keresztjét nem kell vinnünk.

Hogy rosszul működnek az emberek? Hát igen. De orvos nem tudna orvos lenni, ha nem látna reményt. A földműves sem vetne, pedig több év is elviheti a termést egymás után.

Én láttam parasztot dolgozni, aki boldogan vetett újra és újra. Nem gyötrődött, bánkódott az elveszett termés után. Talán hiányzik belőlünk az “egészséges paraszti ész”? :)

Túlbonyolítjuk a dolgokat és ebben a szervezetünk ellenségünkké válik. A kémiai folyamat felborul és lelkünket is megbetegíti. Gyógyszer csak a kémiára van, a lelkünket magunknak kell a “tenyerünkön hordani”.

A szeretet olyan, mint az ajándék. Jó érzés adni.

Sosem gondolkodtam azon, hogy engem szeretnek-e. Én viszont sok mindent és sok mindenkit szeretek.

Édesanyám 95 múlt és ma is épülök tőle, mert szellemileg fiatal és erős lelkű asszony. Lehet belőle erőt meríteni. :)

 

 

#11450 EmmaB hozzászólása: 2013.03.10. 19:25

Szia! Örülök neki, hogy végül leírtad, igazán köszönöm, de tényleg, néha jó látni, hogy vannak még normális értékekkel rendelkező emberek a világon. Az én felfogásom elkorcsosult, értékek nélküli, nem tudom hol vesztettem el hitemet az emberekbe, talán mikor rájöttem mennyire “rosszul” működnek és belehaltam abba, amit látnom kellett, hogy mint az állatok, hedonizmusban menekülnek, mert már saját magukat sem tudják elviselni.

Én nem vagyok egy követendő példa, soha nem is leszek, ezek az írások megszabadítanak az emésztő fájdalomtól és megnyugtat, ha kiadhattom magamból. Régebben én is valahogy úgy gondolkodtam, mint te, tiszteltem a fájdalmat, megbecsültem a szeretettet, mindenre csodálkozva pillantottam, szeretem a naplementét és hosszan elnéztem a kutyákat játszani. Vagy a betegség vette ezt el tőlem, vagy az élet, soha nem fogom megtudni, de hiszem, hogy valahol még bennem van a másik elátkozott énem és végül gyerekmeséket fog írni : )

Samuka
#11449 Samuka hozzászólása: 2013.03.10. 18:24

“Bogarat” tettél a fülembe kedves Emma és az alábbi gondolatok születtek meg bennem. Vacilláltam, hogy beírjam-e, de miért is ne?

Meg vagyunk mi áldva a tudatunkkal!
Ebből a szempontból mennyivel jobb egy állatnak.
Valóban jobb? Én végül is nem találom annak.

Mi agyalunk a létezés kérdésén és nem találjuk az értelmét. Pedig nagyon egyszerű, csak nem tudjuk felfogni, elfogadni.
Egy hullámvasúton élünk. Fent és lent.
Része vagyunk valaminek, ami van. Részt veszünk a jelenben és nem tudjuk feldolgozni a múltban, de különösen a jövőben lévő részt-vétetlenségünket.
Félünk a jövőtől, pedig semmi olyan nem történik velünk, ami mással már ne történt volna meg az élet számos területén, térben és időben.

A “modern” ember hite össze sem hasonlítható a természeti népek hitével.
A hit nélküli  materialista lélek keres és nem talál. A “miért vagyunk a világon” kérdésre nem talál jó választ. Ő érzi magát a csúcs tetején és nincs felette más erő. Saját ereje, tudata pedig nem elég az élet viszontagságaihoz, sorsához.

A hívő ember keres és talál. Ő soha nincs fenn a csúcson. Valaki van felette, aki irányt mutat, erősít, – ha “meghallja”.

Megszületünk és meghalunk. A köztes időt kell kitöltenünk úgy, hogy megöregedvén, elfáradván szeretetet hagyva tudjuk a következő generációnak átadni helyünket, akik erőt, tudást merítenek belőlünk.

A szeretet a legfontosabb, ami önmagunk felé is működik. És miért ne működne, ha saját hibáinkat magunknak sokkal jobban meg tudjuk bocsájtani, mint a másét. :)

Ha fiatalon, betegen élünk, akkor még inkább szükségünk van lelkünk, elménk háborgásának elcsendesítésére, hiszen kevés az időnk és az életünk egyszeri és megismételhetetlen. S ez a lényeg.

Én szerelmes vagyok az életbe és rácsodálkozom.

Függetlenül minden jótól, rossztól.  :)

EN-ek
#11448 EN-ek hozzászólása: 2013.03.10. 04:57

LOL xD

Samuka
#11447 Samuka hozzászólása: 2013.03.10. 00:00

Köszi Emma. :)

Kiváncsian várom. A szívem ünneplőben. :)

#11446 EmmaB hozzászólása: 2013.03.09. 23:38

Na, jólvan, megígérem, hogy megpróbálok kevésbé negatív lenni és némi humanizmust erőltettek magamba, cseppenként lenyomom a torkomon, előveszem a Kisherceget, elolvasom századszora is : )

Akkor megígérem, hogy megírom! : )

Samuka
#11445 Samuka hozzászólása: 2013.03.09. 23:31

Kedves EmmaB!

Tudom, hogy sokkal durvább/rosszabb dolgok kerülnek a fiatalok elé itt a neten, de miért szaporítsuk mi is? :(

Attól, hogy neked egy kicsit könnyebb így, lehet hogy másnak meg éppen ez teszi fel az i-re a pontot. Érted ugye?

Egyébként ilyen jó írói vénával tényleg írhatnál gyermekmesét. Ígérem, hogy az unokámnak felolvasom. :)

Üdvözlettel: Samuka

#11444 EmmaB hozzászólása: 2013.03.09. 22:46

Szia! Nem hiszem, hogy durvább/rosszabb lenne, mint egy erőszakos-agresszív videoklip, amit a neten találhat, vagy a média által sugárzott jókívánságok az életre nézve, esetleg bizonyos játékok. Sajnos, a mai világban már egy gyereknek is érettnek kell lennie, hogy a dolgokat eltudja rakni magában oda, ahova valóak, annyi hülyeséget sugároznak nekik és szerintem ennél az írásnál ezerszer erősebben… ez legalább gondolkodásra szólít fel és nem erőszakos cselekményekre.

Egyszer biztos gyerekmeséket fogok írni sok-sok jóval, de addig kiadom magamból a fájdalmat inkább – írtam már egyszer, hogy az itteni történeteim öncélű megnyugvások – sem többek, sem kevesebbek.

Samuka
#11443 Samuka hozzászólása: 2013.03.09. 22:17

Kedves EmmaB!

Marha jó írás, de hol az író felelőssége!

Nem biztos, hogy minden olvasó nagykorú felnőtt! Ha pedig egy depressziós gyermek elé kerül, bármi előfordulhat!

Nem szabad ilyen gondolatokat továbbadni, el kell felejteni és adni. Adni jót és jól!

Ha pedig ez egy irodalmi alkotás, akkor sem itt a helye.

Üdvözlettel: Samuka

EN-ek
#11442 EN-ek hozzászólása: 2013.03.09. 05:19

Fantastico!

Hát ú látom rám már itt nincs is xükség, hisz’ magam SE tudnám jobban / lényegretörőbben fogalmazva lefirkálni a Értelmetlenség Lényegét! (+ ezteta egész nagy FAsságot itten. zubehör)

Úh szomorúan n is írok 1lőre többet:( max. HA setleg qra unatkozok. (v HA vki hiányolna.. DE az kizárt:P)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close