Megírom a történetem.

2013.12.05. 18:04

Azt sem tudom hol kezdjem.Gyerekkorom nem volt a legfényesebb,a párkapcsolataim katasztrófák voltak.Barátaim is csak akkor voltak,ha épp mellettük álltam,amúgy észre se vették,hogy létezem.Aztán 15-16 évesen kezdődött el az iskola problémám is.Kezdetben még csak néha lógtam,később már be se tudtam menni,mert fulladtam és szorított a mellkasom.Az érettségit sikerült letenni, hála osztályfőnököm támogatásának,de utána…3év semmibe veszett egy szakmunkásból és most kezdtem el egy újat,ahova ugyancsak nem tudok bejárni.Mára már szinte sehova se tudok kimozdulni.A memóriám is kezd teljesen elveszni,vagy nem tudom hogyan tudnám ezt leírni,de már azon is félórákat kellene gondolkoznom,hogy tegnap mi történt vagy mit ettem.Akkor sem emlékeim lennének csak logikából adódóan tudnám mit csinálhattam,hiszen szinte minden napom ugyanolyan.Ha nem írtam volna régen a naplómba vagy fényképeztem volna annyit,azt se tudnám régen mik történtek.Úgy érzem teljesen elveszek.Tudom mi a dolgom,hogyan juthatnék előrébb,de képtelen vagyok bármibe is belefogni.Már nem igen tudok örömet találni,sem értelmet az életben.Ha gondolkozom,elöntenek a rossz gondolatok(semmire se viszem az életben,kirúgnak az iskolából,nincsenek barátaim,a párom se fogja bírni sokáig ezt,mindenkinek csak bajt okozok stb stb.)és nem bírok szabadulni ezektől,egyre fullasztóbb és fájóbb érzés fog el.Ezt kiküszöbölvén sorozatot,filmet nézek vagy bármi mást csinálok amivel nem kell gondolkozni vagy legalábbis nem magamon.Viszont ez így nem élet.Még sorolhatnám,de nem akarok untatni senkit.

Elmentem pszichiáterhez aki felírt hangulatjavítót ami nem használt így már vissza se mentem,aztán mikor minden megint a legrosszabra fordult ismét elmentem,de közölte,hogy ugyanazt szedjem és 1hónap múlva menjek vissza.Nem mentem.Igazából se oda se sehova.Ha valakinek ez kicsit ismerős,írjon,hogyan tudott előrébb lépni és,hogy a pszihiáter tényleg tudna-e segíteni.Azt sem tudom mi bajom lehet,csak azt ,hogy ez így nem mehet örökké.

#15878 Ilynor hozzászólása: 2013.12.08. 15:04

Kedves Panna!

Köszönöm neked is a hozzászólásod és a tanácsokat.Nem ismerem a rivotril-t,de lehetőség szerint én sem szívesen szedém gyógyszerezni magam,csak ha már nincs más megoldás.Viszont akkor sem nyugtatóval.Így is napi 4-5 kávét meg kell innom,hogy fenn tudjak maradni úgy,hogy 10körül kelek és már 14kor álmos leszek és erősen kezd verni a szívem,ami nem fáj csak nagyon kellemetlen folyon érezni a lüktetést.Igazándiból bipoláris zavarra is gondoltam már,mert az akár öröklődő is lehet és a tünetei rám,2testvéremre és talán még édesanyámra is igaz lehet.Vagy csak nagyon fura egy család vagyunk….
Bach virágterápiáról ,már én is hallottam,bár kicsit szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban.Mindenesetre ki akarom próbálni,viszont azt mondják,hogy amíg nem tudom pontosan mi a bajom hiába szedek 20 fajtát nem biztos a siker.Pl. ha pánikbeteg vagyok akkor arra,ha mellette még félek elengedni dolgokat akkor meg arra vagy hasonló.Én még nem tudom mi bajom van :S talán pánikbetegség meg depresszió vagy bipoláris vagy tényleg nem tudom.
Mindenesetre köszönöm és mindenképp kifogom próbálni,ha mást nem kezdetnek a pánikbetegségemre.Jobbulást a lányodnak és neked kitartást!

#15877 Ilynor hozzászólása: 2013.12.08. 14:52

Kedves pimpi!

Köszönöm a hozzászólásod és a történeted.Tényleg szinte ugyanaz a story.
Barátokkal is,bár örültem,hogy voltak egyáltalán.Akármennyire egyoldalú volt.Volt egy házaspár is akiket 8éve ismertem és mindíg számíthattam rájuk,mire szakítottam akkori pasimmal,mert minden ocsmányságot elkövetett ami csak lehetséges és ők inkább mellette döntöttek,pedig tudtak mindenről.Sőt a feleség még flörtölt is vele az orrom előtt.
A fogyás nálam is megvolt,de azt kivételesen nem bánom.Mindenhogy próbáltam lefogyni,hátt a lelkifájdalom mindenen felülmúlt.
Környezetet okoltam sokáig,de rájöttem,hogy a családot nem lehet.Megbánom később,ha haragot tartok.Megértettem,hogy édesanyámnak sem volt szebb élete, vagy testvéreméknek.Nem mondom,hogy nem fájnak a történtek,de ha valami bajuk esne mégjobban fájna.Igyekszem elnéző lenni és odaadó.Ők is megváltoztak idővel :)
Nem csak milyen nap…milyen év?Vagy volt rá példa,hogy azt se tudtam hány éves vagyok.Beleveszek az időbe.
Tanulni szeretnék,de egyszerűen nem bírok nekifogni.Grafikusnak tanulok és nem jut eszembe semmi ötlet.2éve még több 10 oldalt végigötleteltem volna rajzokkal,de most semmi.Internetről lopom mások ötleteit ami szánalmas és ettől én sem leszek jobb.
A könyvre viszont rákeresek,tényleg nagyon köszönöm.Jólesett,hogy írtál és tudom rosszul hangzik(nem bántó szándékkal),de az is,hogy nem vagyok egyedül aki ilyen problémákkal küzd.Neked sok sikert a hajós munkához :) Remélem megtalálod a boldogságod!
Szeretettel: Ilynor.

#15876 Panna1 hozzászólása: 2013.12.06. 20:39

Kedves érintettek! Én idejárok olvasni,mert sajnos a lányom miatt,érdeklődöm a lelki feketefoltok után.Szörnyű dolgokat éltünk meg az elmúlt néhány napban.Pánikban szenved,és a rivotril megtette hatását…Több éve szedi a gyógyszert,elmondása szerint délbe ,este 1szem 0,5mg-os.azt olvastam róla,okozhat öngyi érzéseket,sajnos…Elégedett a pszihiáterével ,én nem.Akikről én nem jó véleménnyel vagyok,ő dicséri,nagyratartja.Az az érzésem néha,bizonyos férfiakban Istent látja,talán azért mert az apja,nem foglalkozott vele.Szóval úgygondolom függő…Lekellene szoknia…de Ő így érzi jól magát.Ha egy 32-éves pánikbetegnek azt mondja egy pszihiáter,hogy élete végéig szedni kell egy gyógyszert ,börtönbe zárnám!Én kegyes helyzetben vagyok,őrlődök!Javasolnám ,megpróbálni a Bach-virágterápiát,mindannyiotoknak,van olyan cseppek,ami kritikus ,azonnali segítséget nyújt,nem vagyok forgalmazó,én ezen gondolkodom,hogy a rivót szépen csökkenteni,és evvel,ha bírja , pótolni.De nem tudom,hajlandó lesz-e.Írjátok a keresőbe:Bach -virágterápia.Olvassgassatok,hátha segítettem.Boldog ember leszek,ha ezek   valóban segítenek. Jobbulást mindenkinek:panna.

#15875 pimpi hozzászólása: 2013.12.06. 16:38

Kedves Ilynor!

Mintha az én történetemet írtad  volna le. 16 évesen “kiszakadtam” a tini korból, családi háttér,válás stb. miatt nem tudtam tanulni, megbuktattak és még sorolhatnám. Dolgoznom kellett, majd később levelezőn leérettségiztem. Aztán kirúgtak az akkori munkahelyemről (ez 2010-ben volt) és azóta tengődök mint egy szellem…rosszabbnál rosszabb “kényszer” kapcsolatok, 1-2 hónapos munkák, csalódás van a hátam mögött. Most ott tartok, hogy a két éves kapcsolatomnak kb. vége, mert nem bírta tovább a kiszolgáltatottságom és hogy nem dolgozom (nem azért, mert nem akarok, hanem azért mert érettségizett emberből több ezer van, és nem vettek fel sehova). A barátaim elfordultak tőlem, mivel állandóan hívtak és én nem tudtam menni, mert nem volt pénzem. Elfelejtettek…akkor jó voltam nekik, mikor volt pénzem, meg amikor lehetett hozzám jönni lelkifröccsért és leamortizálni, energiát elszívni tőlem. Egyedül érzem magam és többször megfordult a fejemben, hogy nem érdemes élnem. Szórakozni a pénz miatt nem járok, nem is lenne kivel.  Sajnos fizikailag is leépültem, 42 kiló vagyok és hálni jár belém a lélek. Valójában okolom a környezetemet is azért, hogy ide jutottam, de sajnos be kellett vallanom magamnak, hogy nagyon sok mindent rosszul csináltam, és most visszaadja a sors…csak nem értem, miért kínoz 3 éve. Sokszor azt érzem, hogy megőrültem. Szorít a mellkasom, emberek közé nem járok, a lakásban ülök 0-24-ben, sírógörcseim, rohamaim, pánikjaim vannak. Sokszor nem tudom, milyen nap van. Rémálmok gyötörnek. Görénynek és mihasznának látom magam, utálok tükörbe nézni.

Igazából a pszichiáterekkel annyi a bajom, hogy az ember problémáit elintézik egy receptírással, és sokszor előfordul, hogy azok az emberek (mint mi is) akiket senki nem hallgat meg és nem terelget, segíti, nem figyel rá – az öngyilkosságba, alkoholizmusba, gyógyszerfüggőségbe fordulnak…nem hiszek abban, hogy pár nyugtató segít a depresszió leküzésében, sőt, szerintem rosszabbá teszi. Én a természetes dolgok híve vagyok: gyógynövényes nyugtató, meditáció, akár természetgyógyász segítsége stb.

Ezt elkerülendő, magamból kiindulva, bár én is az elején vagyok még a jó útra lépésnek, azt mondom, hogy kezdj el valamit tanulni, az internet tele van oktatóanyagokkal, videókkal, ingyen, kezdj el valami kreatív dolgot. Én itthon tornázgatok néha, az is segít. Tudom, hogy könnyű mondani- de én nem csak mondom, ugyanazt élem át, mint Te.  Talán megoldás lehet még egy klub, ahová közös érdeklődésű emberek járnak, nem tudom, Neked mik azok a dolgok, amik érdekelnek, de biztos van a környezetedben pár. Én írtam egy bakancslistát magamnak, amire leírtam az összes dolgot, amiket szeretnék átélni az életben – ezek is erősítenek. Próbálok még sokat olvasni, főleg önsegítő témában, egy könyvet tudok neked mondani, ami nekem nagyon sokat segít: Pál Ferenc – a Szorongástól az önbecsülésig.

Ami érzem, hogy kezd segíteni, az az, hogy rajzolok, írok, varrok (néha fél óra után sírógörcs kíséret közepette eltépem, kidobom). Nyelvet tanulgatok, és külföldben gondolkozom, hajós munkán.Lehet, hogy kemény munka, de rengeteg új ismeretséget hoz, felfedezést, élményeket és én ezeket nagyon szeretném megtapasztalni. Nem beszélve a világjárásról.

Egy valamit ne tégy soha: ne add fel az életet! Szeretettel: pimpi

#15874 Ilynor hozzászólása: 2013.12.06. 15:13

Megköszönném,ha törölnék.Komoly dolgokat írtam le és ez kicsit sértő.

phorvath!Köszönöm.Igyekszem,de nem olyan egyszerű mint ahogy elképzelem.Már olyan is volt,hogy elindultam itthonról és a másik pillanatban már a metrón vagyok.Teljesen kiesik az utazás,pedig figyelek és éber vagyok,de mintha ott se lennék.Ha meg nem ez akkor a fulladás.Mindenesetre sok sikert és kitartást neked!Próbálkozok én is :)

 

#15873 phorvath hozzászólása: 2013.12.06. 14:48

hat tudod valahogy en is igy vagyok ezzel bar nem ilyen mertekben nekem is unalmasak a napjaim meg ugy nincs is hova mennem en is szedek antidepresszanst meg nyugtatot is de valamikor sajnos az sem segit en viszont minden honapba jarok pszihologushoz de persze nemsok sikerrel jarok szedem a gyogyszereket valamikor jobb toluk valamikor meg nem probalok most mar sajat magam valtoztatni a dolgokon nehez de meg kell probalni ne gondolj mindig arra hogy beteg vagy es probald magad elfogadni olyannak amilyen vagy es probalj valtoztatni te sajat magadon tornazz jarj ki emberek koze minel tobbet en is igy probalom elhessegetni a gondolataimat vesd az eszedbe hogy nem te vagy az egyeduli aki ilyen problemaval kuzd

varoszoba2
#15872 varoszoba2 hozzászólása: 2013.12.06. 14:40

Kedves Butburija!
Bizonyára már feltűnt, hogy a Várószoba.hu nem párkereső oldal.
Ezért kérünk, hogy a továbbiakban a hozzászólásaid ne a barátnőkeresést célozzák meg. “Ilynor” kéréssel fordult a sorstársai felé, ha ebben tudsz segíteni számára, akkor van értelme a hozzászólásodnak.

Kedves Ilynor, amennyiben kéred, a lenti hozzászólást töröljük.

Üdv: VSZ

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close