Sziasztok!
Csak ki akarom magamból írni az elmúlt két nap történéseit.
2011-ben csináltak egy MRI-t az agyalapi mirigyemről és találtak egy 4mm-es microadenómát.Akkor kezdtem kimászni a pánikrohamos és állandó félelmes időszakomból, úgyhogy az elmúlt 2 év kb. azzal telt, hogy újra megtanuljam élvezni az életet. Terápia és gyógyszerek segítségével manapság szerintem nem idegeskedek többet, mint az átlagember és habár még vannak kicsit feszültebb napjaim, különben jól vagyok. Az egyetlen, amit utálok az az, hogy ha nagyon feszült vagyok, akkor nyelési problémám van, de elfogadom, hogy ez van és bízok benne, hogy idővel elmúlik.
Tegnapelőtt volt az ellenőrző MRI vizsgálat. Abszolút nem voltam ideges, inkább érdekesnek találtam az egészet. Semmi bezártságérzet, a kattogás sem idegesített és az sem, hogy csak negyedszerre tudták beadni a kontrasztanyagot. Másnap dolgoztam és tegnap este mentem a leletekért. Persze, hogy azonnal megnéztem és kicsit megijedtem, mert nagyon hosszú volt a szöveg és voltak benne olyanok, mint ‘halmozott terület’, ‘magasabb intenzitású aktivitás’ meg egy csomó rövidítés. Alaposan magamra parancsoltam, hogy nem keresek ki a Google-ben semmit, hanem ráhagyom a kiértékelést az ideggyógyászra.
Ma 15.00-re volt időpontom. Reggel tarkófájással ébredetem és remegett a lábam, de becsülettel ledolgoztam a napot. Amikor buszra szálltam, akkor jött rám egy kisebb fajta pánikroham, amire már régen nem volt példa. Zsibbadt a bal karom, remegett a lában, hányingerem volt és nagyon melegem. Ahogy ott ültem a váróban, felkészültem a legrosszabbra. Az orvos nagyon kedves és miután mindent alaposan átolvasott, elmagyarázta, hogy a szöveg azért ilyen hosszú, mert 2011-ben csak az agyalapi mirigyet nézték, ő pedig átfogó képet csináltatott és gratulál, mert minden rendben van. Sőt, a microadenomának nyoma sincs.
Annyira megkönnyebbültem! Ahogy hazafelé sétáltam,akkor jött ki belőlem az idegesség, ami szerint tudatalatt már szerda óta bennem volt. Alig vártam,hogy hazaérjek és lefeküdjek a kanapéra.
Normális, hogy valaki fáradt lesz az idegességtől? Én általában nem vagyok egy semmittevő ember, nagyon nehezemre esik a lustálkodás, de most úgy vagyok vele, hogy okés, most azon kívül, hogy tévézek – amit szintén nem szoktam – és fekszek, semmihez nincs kedvem, de ez nem baj. Tevékenykedhetek még eleget.Mindenesetre egy biztos: ha az ember úgy gondolja, hogy valami nagy baj is lehet, akkor sok dolog egészen eltörpül. Az olyan perfekcionistának, mint én, ez bizony nagy lecke.
Köszi, hogy elolvastátok és bármilyen reakciót szívesen fogadok.
Üdvözelettel:
Sistercrazy
http://sistercrazy123.wordpress.com
Szia,
Élet –halál majd nem ugyan az, az élet elválaszthatatlan része a halál.
Próbáld ki, hogy nem mások elképzeléseit olvasva próbálsz rájönni mi történik benned.
Csak figyelj a belső eseményekre, érzelmek, gondolatok, test – ismerd meg önmagad.
Kicsit elcsépelt, és jelentőségét vesztett mondat –de tényleg ezzel kezdődik minden változás.
De ahogy olvasom, már elindultál ezen az úton. – nem is nagyon tudsz mást tenni
Gondoltál már rá, hogy ki az benned, aki nem meri elfogadni az érzelmeidet, vagy nem hiszi el, hogy újra boldog lehetsz?
Mert szerintem elég sok szélsőséges tapasztalatod lehet, ami tanít és mutatja neked!
Vagy ki az, aki vágyik a boldogságra?
Érzed magadban ezeket az ellentétpárokat?
És akkor ott a többi belső dolog
Például, saját tapasztalatom hogy van bennem egy biztos pont, aminek ha tudatában vagyok, vagyis kapcsolatban állok vele, akkor minden van, szeretett, biztonság, boldogság.
Itt egy újabb kérdés, hogy ki van kapcsolatban kivel, bennem.
Bocs hogy ilyen rébuszokban írtam, de nehéz ezekről a dolgokról másképp.
Azt érzem még a válaszodból, hogy a remény, és a hited erősödik, ami bármilyen csodálatos változásra képessé tesz.
Attila
Szia Attila!
Köszönöm a reakciót és érdekes, amit írsz.
Tulajdonképpen azért, mert én éppen azt olvastam, hogy az élettől való félelem is lehet félelem és az ehhez kapcsolódó tünetek forrása. Főleg egy olyan – részlegesen már csak volt – kontroll-lénynek, mint én.
Természetesen az MRI-s történetben nincs az, hogy kb. 10 évig anorexiám volt, amire majdnem rámentem. Amikor újra kezdtem enni, a fejem akart, de a testem szó szerint tiltakozott. Akkor volt nagyon durva a nyelési probléma is. Ma már jobban megy, de ha stresszes vagyok, általában azért, mert még nem nagyon hiszem, hogy tényleg megérdemlem azt, hogy élvezzem az életet vagy mert nem merem az érzelmeimet elfogadni, olyankor még előjön.
El sem hiszed, mennyire szeretnék társaságban vagy étteremben enni, úgy, mint az anorexia előtti időszakomban:-) Na de lassan-lassan haladok a jó irányba. Ehhez pedig minden tanács és bátorítás jól esik.
Mégegyszer köszi a tippet és kellemes vasárnap estét kívánok.
Üdv:
Zsuzsi
Szia,
Legtöbb pszichikai betegség alapja a halálfélelem.
Sajnos a mi kultúránkban a halálhoz való hozzáállást nem tanítják meg szüleink.
Aki nem fél tőle óriási terhet rak le, és sokkal boldogabb ember.
A nyaki és nyelési problémáknál figyeld meg, hogy a tarkó területe feszül meg, ami pont az egyik kapcsolódási pont a tudatalattihoz,
Ki tudod lazítani ezt az izmot finom fejmozdulatokkal, előre hátra mozgatva csökken a tünet.
Csak sajnos az a probléma hogy rövid idő múlva újra feszült lesz az izom, – a végleges megoldás, a halálhoz való hozzáállásodat kéne rendbe tenni.
Attila