beteg-vígasztaló írásocska

Téma címkék:
2015.01.04. 00:20

Ahogy a magyar ember szokta volt mondani: „van egy jó-meg egy rossz hírem”. Mind a kettő a közelgő vízkereszthez fűződik. A jó hír a vallásos embereknek szól, ez az ünnep komoly bíztatás számukra! (ebbe a témába most nem szeretnék belemerülni, ez egy más terület.) A rossz hír az, hogy ezzel az ünneppel végleg visszatérnek a monoton hétköznapok! Mert, hogy is kezdődött? Nagy lelkesedéssel készültünk az Ünnepekre! A személyre szabott ajándékok vadászata, hogy örömöt tudjunk azoknak okozni, akik hozzánk tartoznak, akiket szeretünk! A nagy készülődés, a sütés, főzés és nem utolsó sorban a karácsonyfa kiválasztása, hazacipelése. A karácsonyfát a nejem vette, csak a lombozatát figyelte a tövét nem – így egy jó vastagvégűt sikerült hazahoznia. Elfelejtette az íratlan szabályt: a tűzből mentés, a vízből mentés és a fenyőfa beszabása az általában szűk nyílással rendelkező talpba, az a férfiak dolga.

A nagy műveletre az erkélyen került sor. Kellően fölszerelkezve (kis balta, nagy kés, bontókés, vadászkés, fűrész, kalapács, reszelő és még sok-sok hasznos dolog) kezdtem a nagy munkához. Ja! és betyár hideg volt, ezért a felszerelést kiegészítettem egy kesztyűvel is – természetesen kötött kesztyűvel, – hogy a nagy munka közben megakadályozzam, hogy elcsöppenjen az orrom. Kb. olyan helyzetbe jutottam, mint a böllér, amikor egy virgonc malac levágásra tesz kísérletet, és a fürge állat mindenkép ki akar szabadulni a kezei közül. A fenyőfa ott szúrt ahol tudott, mézgás törzsével rögzíteni próbálta munkáskezeimet és dühébe fenyőtűkkel szórt tele. Kb. 3/4 órás harc után megadta magát, hozzákezdhettem a patkoláshoz. Amikor elégedetten végignéztem a művemen, láttam, hogy úgy áll, mint az a nevezetes pízai ferdetorony. Na, sebaj, majd könyveket teszünk alá és helyrebillentjük! Még egyszer visszanézve láttam, hogy ez a munka nem csak engemet, hanem a fát is megviselte. A sok forgácsot belepte a sok elhullajtott tűlevél. Sajnos az erkélyajtó keskenyebb volt, mint a fa, ezért a visszatérés se ment veszteség nélkül. De végre benn voltunk mind a ketten a szobában.

Ezután békésebb munka jött, a dőlésszöget 90 fokra korrigálni, föltenni a gyertyákat és díszeket. Az áhítatos csendet csak néha szakította meg egy-egy életunt üvegdísz földre esésének és ripityomra törésének a zaja. Helyére tettük a családi barkácsolással készült betlehemet is “elvonult a vihar” a mű kész volt, az alkotó megpihenhetett. Aztán meggyújtottuk az égőket, egymást átölelve csendben néztük művünket, a karácsonyi béke beköltözött hozzánk!

Örömünket az se rontotta el, amikor a lányom másnap meglátva a fát, elhúzta a száját és azt mondta: “Ilyen csúnya fátok még nem volt, jövőre majd én veszek nektek egy rendeset!” Már most aggódom: vajon ismeri-e a hármas szabályt?!

De mi nagyon szeretjük ezt a fát! És ö ezt érzi, és még nem hullik! – igaz nem sok tűlevél maradt rajta. Este, amikor lefekszünk, csak a karácsonyfa lámpácskái világítanak és valami leírhatatlan nyugalmat, szeretetet és békességet árasztanak! Ha az embernek sikerülne ezt az érzést egész évre magával vinni, magába zárni…!!! Tehát most jön Vízkereszt a fa lebontásának ideje, az ajándékok csomagolópapírjainak kidobása, a leégett töltöttkáposztás fazék aljának kikaparása, a kapott üdvözlőlapok elrakása. Szomorú! De a fa üzenetét ne dobjuk ki! Hisz az élet oly gyorsan múlik, egy év egy napnak tűnik! Mondtam is az feleségemnek: Te! Érdemes a díszeket elcsomagolni? Hisz pillanatok múlva újra itt a Karácsony

rozsakertes
#22342 rozsakertes hozzászólása: 2015.12.19. 17:58

Elmúlt egy év, újra aktuális a téma. Karácsony közeleg, itt van a kertek alatt. Elgondolkodtam valamelyik nap a hóesésről. Már több éve aggodalmasan, reménykedve hallgatjuk az időjósokat, fehér lesz-e a karácsonyunk. És már több éve nem az.
Visszaemlékezve gyermekkoromra, már Mikuláskor is hó volt. Nem is volt kérdéses a fehér karácsony. Olyan szerencsés helyzetünk volt, hogy egy gyönyörű erdőben laktunk, mezők vették körbe, dombok magasabbak, lankásabbak. Mire megkaptuk a téli szünetet, már ki is alakítottuk a szánkópályát. Amint lehetett, usgyi, ki a hóba. Ha megszomjaztunk havat nyalogattunk, csemegének pedig a bokrokon maradt csipkebogyókból nyomogattuk-szopogattuk ki a lekvárt. Isteni finom volt.
Aztán egyik délután, mikor hazamentünk a napi szánkózásból, a szobában ott állt a gyönyörű fenyőfa, az illata betöltötte szívünket-lelkünket. A cserépkályhában ropogott a tűz. A varázslat megkezdődött. Az ajándékok személyre szabottak és szerények voltak. Különlegességnek ott olt a füge, a datolya, a narancs és a banán. Ezeket ugyanis csak karácsony előtt lehetett kapni. Korlátozott mennyiségben. Mégis jó visszagondolni azokra az időkre.
Ma más világ van. Itt a globális felmelegedés. És ez nem csak a nyári kánikulát jelenti. A fekete karácsonyokat is. És ez még jobban zavar (legalábbis engem), mint a nyári meleg.
Azután itt a pláza világ. Mindent meg lehet venni. Csak pénz kell hozzá. Csak pénz kell hozzá. Csak pénz kell hozzá. Csak?? Ez bizony nem is olyan kis dolog. Ahogy “vidáman” mondani szoktuk: “Nálunk a pénz a legkevesebb”. Ez is kétértelmű! Hogy olyan sok van belőle, nem számít, mit, mennyit költünk. Vagy olyan kevés van, hogy semmire sem lesz elég.
Van, aki súlyos árat fizet az ajándékokért. Van, aki súlyos árat fizet azért, mert nem tud ajándékot venni. Marcangolja a bánat, rossz esetben az irigység. Nem lenne szabad így lenni, mégis ez van.
Kívánom minden embernek, hogy boldog és békés legyen a karácsonya. Hogy az idegeskedés helyett az öröm legyen a főszereplő. Hogy ne legyen senki bánatos. Hogy ne legyen senki magányos. Hogy …

bagoly04
#22343 bagoly04 hozzászólása: 2015.12.20. 09:38

Kedves Rózsakertes!
Sok ilyen kis írásom van, mint ez. Legtöbbet el sem ovassák,vagy ha még is, az csak 1-2 olvasó lehet, Írásaim legtöbbjének célja, a betegségek kifigurázása, hmoros oldaláról való megközelítése,és ezzel a depresszió csökkentése. Most, hogy egy évvel ezelőtti írásom újból életre kelt, nem jutott a pusztába szórt homok sorsára,ez lett a legszebb karácsonyi ajándék számomra! Köszönet érte!

bagoly04

#19817 katamama hozzászólása: 2015.01.04. 18:35

Kedves történet, de, a karácsonyfa árusnál pár ft-ért levékonyitják a fa tövét, már nem kell órákig otthon fáradozni vele. Lehet, valaki szeret vele szenvedni, de az már nem a karácsony része. Mi, sajnáljuk az élő fa kivágását, azért is, mert már ezeknek a fáknak nincs olyan kellemes illata mint 20 évvel ezelőtt, nem tudni miért. Tehát vásároltunk müfenyőt, összehajthatót, majd a diszekkel együtt müa zsákban fel a padlásra, és ennek is van annyi öröme, sőt…

bagoly04
#19881 bagoly04 hozzászólása: 2015.01.10. 10:10

Kedves Katamama!
Olvasva hozzászólásodat, megállapítottam, a Karácsonyi Ünnepek manapság követik a kor, a technika őrületes fejlődési iramát, mely nem enged pepecselést egy régimódi időhúzó munkamenettel.Itt is megtaláljuk a kiskereskedő-pláza ellentétet. Biztos vagyok benne, hogy a bejglit,cukrászdába veszed, a szaloncukor már el van látva akasztóval. Persze ez nem baj, ha az így nyert időt, az üzletbe még nem vásárolható szeretetre fordítjátok. Nem is merem megemlíteni régen volt gyerekkorom ajándékozási tárgyait a színes rajzokat, fafaragásokat, kézzel készített dolgokat. Nem szorosan ide tartozik, egy kis kiegészítés: a sokfényű születésnapi gyertyák sokaságát,fölváltotta a két, maximum három tagból álló – számnak öntött gyertya.. A 20 éves unokám számára kellett a cukrászdában “gyertyázni”. A születésnapomra kérek egy 2-es és egy 0-ás gyertyát, – próbáltam tréfálkozni, és mikor az eladó csodálkozva rámnézett, sietve hozzátettem: Az elejére való 1-es megmaradt tavalyról!
Köszönöm gondolatébresztő hozzászólásodat!

museto
#19814 museto hozzászólása: 2015.01.04. 16:16

Valóban igazán gyönyörű írás (…akár én is írhattam volna…). A mi karácsonyfánk is nagy túlélő minden évben, korábban a gyerekeink nem engedték leszedni a fát, most meg az unokák kedvenc tanyázó helye. Szegény fácska azért itt-ott elhullajt néhány levelet, de hát azért van a porszívó. Élete meghosszabbításaként néhány éve bevezettük a víztárolós fenyő tartót, ez némileg késlelteti az “elmúlást”. De mégis, amekkora öröm volt a fenyő előkészítése a nagy napra, olyan szomorú dolog az ünnepkör jellegzetes szimbólumától történő megválás. Azért még egy örömöt szerez a fácska, mielőtt az enyészeté válna, hisz a maradék cukroktól, égőktől megszabadulva csodálatos illatával még egyszer elkápráztat, mikor utolsó jótetteként melegével búcsúzik pattogó lángocskák gyűrűjében az őt szerető közelséggel körül ölelő családtól. De való igaz, jön a következő ünnepkör, a farsang, majd a nagyböjt, a Húsvét, a Pünkösd, majd a nyár az ősz és már rázza ismét nagy szakállát a Mikulás és…és hat megint jön a karácsonyfa vadászat. Csak hát közben ismét eltelik egy év tele új örömökkel, bánatokkal, a dolgok nagyrészt ismétlődnek, míg a legfőbb koordinátor bele nem nyúl a rendszerbe……. Museto

EN-ek
#19813 EN-ek hozzászólása: 2015.01.04. 16:12

Csatlakozom!:)

Angyal! hát igen…(Y) ezeka mai, Lfajzott kölökgangster-takonypóc mutánsok má’ asse tuggyák MI fán terem az! De film SE nagyon készült azóta se YOBB, mint amiben ÉN alakítottam még hajdanában, serény Simon Templar koromban!;)

(aminek pl. még volt stílusa is, nem mint 1 mai, filmnek csúfolt halivudi 10-ed osztájú széria kaki)

nora51
#19812 nora51 hozzászólása: 2015.01.04. 15:07

Szép írás! Jól esik néha másról is olvasni ezen oldalakon, mint a betegségeinkről. Elvégre itt nem májak, agyak, gyomrok és egyéb szervek leveleznek, hanem a hozzájuk tartozó emberek, akiknek karácsonyuk, családjuk, örömük, tennivalójuk, életük is van.
Mi soha nem bontjuk le a karácsonyfát vízkeresztkor, pontosan azért nem, amit te is érzel, kedves Bagoly. Nálunk január végén jön el a szomorú búcsú, amikor a karácsonyfa már fáradtan lógatja ágait, peregnek a tűlevélkék, és az illata is eltűnt. Amikor már muszáj leszedni. Addig is élvezzük meghitt fényét, suttyomban szüreteljük a szaloncukor-termést, és örülünk a nyugalomnak, békének, a gyerekkort felidéző hangulatának. Tudod, amikor még az angyal hozta!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close