Elkeseredve várni

2015.02.17. 17:22

Sziasztok!

Nem is tudom hol kezdjem.

25 éves vagyok, egy kb. ötezer fős Kelet-Magyarországi településen élek.

Tavaly nyáron szereztem diplomát igazgatásszervező szakon, jelenleg első éves joghallgató vagyok, főállásban pedig mezőgazdasággal foglalkozom-fiatal gazdaként-és egy közeli nagyváros őstermelői piacán árulom amit megtermelek.

Hol itt a gond? Teszitek fel magatokban sokan a kérdést elolvasva a fentieket.

Két évvel ezelőtt jó volt minden. Ment az egyetem, mellette dolgoztam itthon a családi gazdaságban, rengeteg barát, bulizás. Aztán édesapám elvesztette a munkahelyét, kevés időre rá pedig levágták az egyik lábujját (cukorbeteg). Jött a fiatal gazda pályázat, amit kénytelen kelletlen-egyetlen alkalmasként a családban-megnyertem, annak reményében, hogy segíthetek a családomon. (A fiatal gazda pályázatról tudni kell, hogy a pályázat egyik feltételeként bizonyos meghatározott évig-estemben 5-főállásban kell mezőgazdasággal foglalkozni, s állami támogatást kapunk a gazdaság fejlesztésére.)

Ment tovább az egyetem, mellette már főállásban gazdálkodtam, mikor összejöttem az egyik csoporttársammal, egy dunántúli lánnyal. (Ő Fejér megyei, én Szabolcs-Szatmári). Telt az idő, lediplomáztunk mindketten, s a kapcsolatunk arra a pontra jutott, hogy mindketten ráébredtünk, Ő a nagy Ő.

Ősszel összeköltöztünk, állása lett a városunkban, úgy tűnt minden jó lesz, s ha letelik a pályázatom ideje, és megszereztem a jogász diplomámat, felköltözünk Pestre.

Ekkor kezdődtek a gondok. A párom nem érezte jól magát nálunk, egyszerűen képtelen volt alkalmazkodni a családom szokásaihoz,a vidéki élethez, hiányzott neki a családja, a barátai, minden este sírva aludtunk el. Elkezdett Pesten állást keresni, sikerült is elhelyezkednie, 3 hónap együttélés után elköltözött tőlem, de együtt maradtunk (együtt megoldjuk-ez a mottónk). Úgy alakult, hogy az egyik kolléganője kiküldetésben van, s felajánlotta a páromnak, hogy költözzön az ő lakásába egy évre, nem kér bérleti díjat, a rezsit ha fizeti minden rendben. Pályakezdő frissdiplomásként persze kapva kapott az alkalmon. Egyedül költözött tehát egy budai panelba. Persze, hogy kikészítette az egyedüllét, s az sem segített rajta, hogy kb. az első héten betörtek a felette lévő lakásba. Lelkileg teljesen kikészült. Én mindenben támogattam, mellette álltam, segítettem neki új lakást találni. Most új helyen lakik, három másik emberrel, minden jó. Azonban engem is nagyon megviselt lelkileg egyrészt, hogy elköltözött tőlem, másrészt, hogy támogassam és próbáljam tartani benne a lelket, annak ellenére, hogy mindig kedvtelen volt, nem érdekelte semmi, csak a saját gonjai.

A húgomnak decemberben volt az eljegyzése, nemrég munkát kapott a vőlegénye városában, ő is elköltözött itthonról, összeköltöztek a párjával.

A problémám: -a pályázat miatt még 2 évig röghöz vagyok kötve, nem lehet “normális”, a diplomámnak megfelelő állásom

-az egyetemi barátok mind elkoptak, a diplomaosztó óta nem keresnek

-a párom elköltözött tőlem

- a húgom is és a párom is olyan munkát kaptak, amit szeretnek, imádják a munkájukat, jól keresnek, függetlenek, szabadok

-itthon a városomban nincsenek barátaim, az egyetem és a gazdálkodás miatt, akik “értelmesebbek” voltak itthon, már mind elköltöztek, s egyébként is, nincs itt semmi, a legtovább nyitvatartó szórakozási lehetőség egy kocsma lenne, ahová nem a város krémje jár, az is fél 8-kor zár.

-a gazdálkodás rengeteg munkával jár, alig van szabadidőm, szinte minden pénzt amit megkeresek hazaadok a szüleimnek, hogy boldoguljunk.

25 évesen, egy olyan munkával amit kényszerből vállaltam, itt maradtam egyedül a szüleimmel, nincsenek barátaim, nem költözhetek el, nem dolgozhatok normális munkahelyen, a párom egyetlen válasza arra, ha kifakadok és elfogy minden lelki erőm az, hogy “nem tudok mit mondani”, de ha magamtól nem hozom fel a gondjaim problémáim, soha meg sem kérdezi, hogy vagyok, mit csinálok.

Úgy érzem a magam mint egy ketrecbe zárt állat, esténként céltalanul unatkozom, nappal dolgozom, hallgatom a párom és a húgom hogy milyen érdekes a munkájuk, mennyi mindent csinálnak a barátaikkal, és számolom a napokat, amikor végre azt csinálhatom és azzal lehetek amit és akit szeretek.

Nagyon csapongtam, bocsánat, de remélem érthető.

Köszönöm, ha elolvassátok.

Á

#20442 irokez hozzászólása: 2015.04.03. 20:51

Bár itt nem betegről van szó, de még lehet. Prevenció.

Nézzük csak itt egy technikai kérdés, mi lesz a gazdasággal, ha már nem vagy odakötve? Illetve mi lesz a szülőkkel ha elköltözöl? Ha jól vettem ki, kényszerből TE voltál a fiatal vállalkozó, holott a család más tagjai is gazdálkodnak, csak a korba nem fértek bele…. Mivel nem ismerem a körülményeket, csak elgondolkodom, a szüleidnek majd meg kell állniuk a saját lábukon a saját gazdaságukban, azaz a Te neveden gazdálkodhatnának már most is….
Ugyanígy az is felmerül, ha a főállásod ugyan gazdálkodó, de mellékállást vállalhatsz…

Persze jön a válasz, hogy leköt a gazdaság, de el el kell döntened mit csinálsz szívesebben, és ha a másik munkáddal többet keresel, akkor abból dotálod a látszatgazdaságodat még 2 évig.

Az egy másik kérdés lesz, ha felköltözöl Pestre, és a barátnőddel mégsem úgy megy minden ahogy képzelitek…. na de ez odébb van…Jogászként kell találj megoldást, ez egy ilyen ország….(Én is elmentem volna rég, ha ezeket az érzelmi szálakat valahogy kezelni tudnám.)

Florci
#20206 Florci hozzászólása: 2015.02.22. 13:23

Kedves Á! Ez egy baromi nehéz helyzet, amiben vagy. De általában akik erre az oldalra írnak, mind baromi nehéz helyzetben vannak valamilyen szempontból. Sajnos az élet nem mindig olyan.. Sok mindent nem mi választunk magunknak. De tudod mit? Amit leírtál az kábé emberfeletti. És nagyon mélyen tisztellek téged azért, amiért mindezt vállaltad és megteszed a családodért. Irigylem a barátnődet! :D Hidd el, ez a beállítottság (küzdeni tudás, áldozatkészség) ki fog fizetődni. Várni sokszor nagyon nehéz.. De az írásodból ítélve te egy nagyon-nagyon erős ember vagy és ez a várakozás is menni fog, nem lesz itt semmi baj. :) Szerintem ha van valamennyi szabadidőd, válassz valami hobbit, ami kikapcsol. Mittudomén rakj össze repülőgépmodelleket, vagy most hogy jön a tavasz, menj el horgászni.. Nem értek az ilyen fiús dolgokhoz.. És ha tudsz keress magadnak új társaságot. Hátha van ott a közelben valaki. Már ha szombat esténként be tudsz ülni valakivel a kocsmába megnézni egy meccset, az is sokat számít. ;) Kitartást és így tovább!! :)

#20199 Micuska hozzászólása: 2015.02.21. 06:10

http://godolloireiki.hu/download.php?view.332

Olvasd el ezt a könyvet!!!!

EN-ek
#20196 EN-ek hozzászólása: 2015.02.19. 17:28

Csoccsesz!

Őszintén sózva ÉN n tok így hirtelen most neked vmi HAsznosat mondani erre, a mi n HAngoznék közhejesnek v röhejesnek… Talán majd vki más főokos:)

2ccségtelenül SOKK igasság van benne! (pl. akinek van 1 cseppnyi esze az n él itt, n nősül, n születik…) BÁR a (párt)rádiót/TVt HA kinyitod, egész nap ömlengeni fog a füledbe, h mennyire dübörögaga zdaság, mennyire elsők vagyunk egész Európába, sőta Naprenccerbe, + a rengeteg HALeluja, ecetetrá:D)
DE mindez téged nyilván n érdekel. (értelmesebbnek is tűnsz ennél;)

Addigis yobbhíján vigasztajjon az marhanagy népi bölcsesség, miszerint minden Lmúlik 1x! v mégelőbb… (még a rossz IS)

Na ami pd engem illet, ú döntöttem ideje reggelizni:)

Florci
#20205 Florci hozzászólása: 2015.02.22. 13:08

5:28-kor? :D Te mikor kelsz? :O Jóétvágyat ;)

EN-ek
#20233 EN-ek hozzászólása: 2015.02.26. 00:52

h h mikor?:O a mikor FELébred!:D am n nagyon szeret FELkellni (főlegHAmuszáj!)
HA már 1x elalutt, AZ a legjobb állapot!:)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close