Egy depressziós, 17 éves lány története.

2015.06.28. 19:04

Üdv mindenkinek!

17 éves vagyok, már hosszú ideje küzdök a depresszióval.

Amióta az eszem tudom, mindig magányos voltam. Kiskoromban nem voltak barátaim, már az óvodában is terrorizáltak a nagyobbak. Hamar zárkózott lettem. Nem játszottam, mint a többi gyerek, hanem állandóan az óvónénit követettem mindenfelé. Mellette éreztem magam csak biztonságban. Nagycsoportban megismertem egy lányt, később ő lett az egyetlen barátnőm. Még a mai napig tartjuk a kapcsolatot, de különváltak útjaink, így csak ritkán látjuk egymást. A szüleim megpróbáltak mindent megadni nekem, de sajnos az öröm mindig csak ideiglenes volt, mindenre ráuntam pár hét után. Sokszor sírva kérdeztem anyát, hogy engem miért nem tudnak szeretni, velem mi a baj? Az általános iskola sem volt fényesebb. Kitűnő tanuló voltam, ezért lettem kiközösített és ezért használtak ki. Akárhányszor kaptam egy ötöst, a háttérben mindig valaki felszólalt és elkezdte édesanyámat trágár szavakkal illette. Az egyetlen barátnőm ugyan ott volt velem, de amikor ő sem jött iskolába egész nap egyedül voltam. Egyszer emlékszem, hogy a testnevelés tanárnő odajött hozzám, megszánt és elkezdett velem beszélgetni. Kérdezte, hogy miért nem megyek oda a többiekhez, de én nem válaszoltam. Velük egyszerűen nem éreztem magam jól, talán azért, mert utáltak. Viszont kihasználtak ott, ahol csak tudtak. Számtalanszor segítettem nekik dolgozatok közben, házit feladatot írtam nekik és még sorolhatnám. A középiskolát új reményekkel telve kezdtem el, most már a barátnőm nélkül. Az első félév avval telt el, hogy szünetben anyának telefonálgattam, iskola után pedig mindig beültem a cukrászdába, hogy gyorsabban teljen az idő. Sűrűn megbetegedtem, néha pedig sírva könyörögtem anyának, hogy ne kelljen iskolába mennem. Egy-két hónapra rá megismertem három lányt, és velük sikerült viszonylag összebarátkoznom. Eljött a tizedik, majd a tizenegyedik év is. Minden szép és jó lett volna, ha ezek a lányok nem lennének olyanok, amilyenek. Sokszor minden jelentéktelen dolgon megsértődnek és képesek napokig levegőnek nézni. Valami szörnyű érzés. Jelenleg is a háromból kettő haragszik rám. Az egyetlen barátnőm sem ért meg mindig.

A családomra kitérve a szüleimmel és a nagymamámmal élek. Viszont édesapám és a mamám sokszor megríkatnak a “gonoszságaikkal”, sokszor kérleltem anyát, hogy váljon el, de ő nem akar, hiszen, akkor nem lenne hová mennünk.

Szerelmi életem pedig egyáltalán nincs. 14 évesen lettem először szerelmes. Természetesen a fiú észre sem vett. Később az interneten megismerkedtem egy tőlem 4 évvel idősebb francia fiúval. Távkapcsolatot kezdtünk, egy hónapig úgymond együtt voltunk, aztán szakított velem, eldobott, mint egy használt rongyot. De attól még hónapokon át gyötört, szórakozott velem, míg egy nap meg nem elégeltem és letiltottam.

Ez a rengeteg minden a depresszióm kiváltója. Egyszer voltam pszichiáternél, de a terápiás beszélgetésen sem tudtunk sokat beszélgetni, hiszen alig tudtam abbahagyni a zokogást. Kaptam nyugtatót, egy hónapig szedtem körülbelül. Azután anya nem engedte, hogy visszamenjek a doktornőhöz, szégyellte, hogy oda kell járnom. Jelenleg a padlón vagyok, sokszor kérdezem a Jó Istent, hogy miért kell ennyi rossznak velem történnie, miért hagy szenvedni, miért nem szólít már magához…?! Ha nem lenne édesanyám, már rég végeztem volna magammal. De tudom, hogy abba belerokkanna. Ezért megpróbálok… túlélni.

Proxyone
#23977 Proxyone hozzászólása: 2016.10.24. 14:45

Sziasztok,
Tudom egy éve volt, de sikerült valakinek ráírnia? Nekem azt mondja a rendszer, hogy nem létezik az email címe (maganyoslelek27@freemail.hu).
Üdv.

#23237 rocky1975 hozzászólása: 2016.05.04. 13:39

Szia, én is szivesen levelznék veled csere1975@gmail.com
fel a fejjel :D
Értékes ember vagy , ezt nem feledd el

#22657 Dream-1 hozzászólása: 2016.02.10. 09:12

Szia ! A depresszió gyógyszeresen nem gyógyítható, csak a tüneteket csökkenti, de mellékhatásokkal és megszokással jár és persze függővé tesz..aztán jön az emelt adag, majd a gyógyszer váltás, és minden kezdődik előlről..természetgyógyászati eszközökkel a DEPRESSZIÓ, FÓBIA, DADOGÁS, ÉJSZAKAI ÁGYBAVIZELÉS, stb. hamar és tünetmentesen gyógyítható..a facebook oldalon találsz ilyen témákkal foglalkozó fórumokat, engemet is megtalálhatsz ott, természetgyógyász vagyok, diplomákkal rendelkezem..addig is: dremak@citromail.hu..:)

#21176 OlomszinuKekes hozzászólása: 2015.06.29. 15:25

Szia! Én egy 25 éves egyetemista lány vagyok. Sok mindenben együtt érzek veled, többször magamra ismertem abból, amit írtál. Én egy másfél éves depressziós időszakból igyekszem kivergődni, (ebből kb.1 év klinikai depresszió, amit nem diagnosztizáltak, csak én értelmezem így). Pszichológushoz egy hónapig jártam, nem nagyon jutottunk semmire, mivel amúgy is nehézségeim vannak a szociális interakciók és kommunikáció terén, nem éreztem úgy, hogy sikerült megértetnem magam. Végül ő eresztett szélnek, amikor jobban kezdtem érezni magam, ami persze csak átmeneti, saját magam által kierőltetett jobbulás volt, és utána sokkal mélyebbre estem vissza. Fél évre rá a körülmények szerencsés együttállása következtében egy kapcsoló átváltott, és egyszer csak kiestem ebből a mélydepressziós állapotból, és többé-kevésbe visszanyertem a kontrollt saját magam felett.
Az általános iskolában én is kitűnő tanuló voltam, és csendes, türelmes barátságos lányból más gyerekek céltáblájává váltam, és ez teljesen összezavart. Azóta érzem, hogy valalmi baj van velem, hogy kívülálló vagyok mindenhol, hogy nem tartozom senkihez. Ennek az időszaknak még egy hozadéka, hogy mindenféle szociális szorongások lettek úrrá rajtam, szorongtam tömegben, és új emberek között, és ha a félelem elviselhetetlen méretűre dagadt, az pánik rohamhoz hasonló szorongásos rohamokban tört ki belőlem. A középsulit elkezdve rettegtem attól, hogy ugyanazt kapom, mint általánosban, az első hetekben fel sem mertem állni a padom mellől szünetekben. De szerencsére támogató közösségbe kerültem, és sokat javultam.
A depresszió viszont a szociális szorongásomat is felerősítette, visszahozta, sok szorongásos roham akadályozott meg abban, hogy egyáltalán elhagyjam a házat, így nem tudtam egyetemre járni, kimaradt egy félév, csúszik a diploma.
A szüleim megértőek és támogatóak, a szeretetüket leginkább tárgyakon keresztül vagy anyagi támogatásban fejezik ki, sosem volt bennük meg az érdeklődés lelki hogylétem iránt, érzelmi támogatást nem kaptam, beszélgetéseink nem ritkán jutnak túl a felszínességen. Mindig barátokkal beszéltem meg mindent, de a depressziómmal őket sem akartam terhelni, inkább elvonultam. Így többnyire egyedül kellett szembenéznem, megküzdenem a depressziómmal. Hasznos beszélgetésekre, és értő beszélgetőtársakra vágyom, és azért keresek online közösségeket, mert úgy gondolom, hogy ez használhat, és ha már más nem segít, én még mindig tudok tenni magamért. Azóta azon kívül, hogy most már többnyire én irányítom a hétköznapjaimat, nem sok minden változott pozitív irányba, kicsit megakadtam az életben, sokszor nincsenek motivációim, összezavarodtam, és talán a mindig a háttérben mocorgó “nem tartozom én ide” érzés miatt elég sokat gondolok az öngyilkosságra, vagy legalábbis kívánok “nem létezni”. Alapvetően viszont bizakodó vagyok, hiszen tényleg volt már rosszabb is, viszont sokszor visszacsúszom a reménytelenségbe, ami ugyanakkor arra is bátorít, hogy megpróbáljak javítani magamon, és a helyzetemen.
Szóval kedves magányos lélek, ha nem untattalak a sztorimmal, és úgy gondolod, hogy segítene egy online ismerős, aki ért, és meghallgat, én szívesen venném, ha felkeresnél, mert úgy gondolom valami ilyesmi nekem is hasznos lenne.

maganyos_lelek
#21198 maganyos_lelek hozzászólása: 2015.07.04. 18:42

Nagyon szívesen beszélgetnék veled, sok szempontból is hasonlóak vagyunk. És ne haragudj, hogy csak most írtam. Itt nem hiszem, hogy tudnék üzenetet írni, szóval itt az email címem: maganyoslelek27@freemail.hu
Várom a leveled. :)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close