Kedves Álmodozó!
Hát…szomorúan olvasom történeted…már csak azért is mert én szintén a “kedvesem” siratom…másrészt pedig azért mert én bele estem abba a hibába amit Neked sikerült kiküszöbölnöd.Én ugyanis adtam esélyt a páromnak amikor becsapott,megcsalt,Adtam esélyt mert szerettem és bíztam benne és mert megható volt az évekig tartó kitartása ahogy küzdött azért hogy velem lehessen…Most mégis mással van…6 és fél évet úgy rúgott fel mint egy üres poharat…Tette mindezt akkor amikor már amúgy is a szakadék szélén álltam,lelkileg,egészségileg…nevetve lökött a szakadékba…és mint utóbb kiderült jó régóta csak ügyes színész volt,pusztán azért hogy testileg és lelkileg teljesen ki tudjon használni…
Amikor lelkileg teljesen összetörve könyörögtem még egy esélyért mert úgy éreztem nélküle semmi nem fog menni,újabb hazugság következett..csak azért hogy aztán 2 hét múlva az idegösszeomlásom közepette és a mammográfiai vizsgálatom elött két nappal kisétáljon az életemből…nevetve a szemembe mondva hogy eddig mire tartott…aztán annyit sem kérdezett mi lett a vizsgálat eredménye…élek e vagy halok…semmi…csak az maradt belőle ahogy az új barátnőjével boldogan,nevetve pózol a közösségi oldalakon…
A megcsalás után,mikor visszakönyörögte magát..mindent megtettem érte mert bármit is igérgetett valósággá vált hogy bármikor elveszthetem…görcsösen ragaszkodtam hozzá …és mégis…most engem kezelnek depresszióval,én döglöttem majdnem bele hogy azok után hogy évekig azt hallottam hogy imád és neki senki más nem kell,velem akarja leélni az életét…most boldogan él mással…persze ezek csak részletek a történetből..de az biztos hogy az engem ért pofon akkora volt és olyan rosszkor jött hogy ha nincsenek a gyerekeim és unokáim már nem élnék…Viszont élek és életre szóló leckét kaptam…Például azt hogy nem mindig jár második esély,harmadik pedig végkép nem..de azt is hogy sosem szabad annyira függni sem érzelmileg,sem semmilyen téren egy másik személytől ahogy például én is függtem az ex páromtól, hogy bármikor padlóra tudjon küldeni,elvenni még az élet kedvedet is ,mert lehet hogy nekem a mindent jelenti..ahogy neked is a Te kedvesed …nekik viszont egyek vagyunk a sok közül akivel elszórakoznak megcsalnak,testileg lelkileg kifoszthatnak…Nem szabad hogy egy másik embertől tegyük függővé a boldogságot,az önbizalmunk…stb…Hidd el Vilcsynek teljesen igaza van!Ezzel próbálkozom most én is…bár friss a seb,és szenvedek,és bögök,és hiányoznak a jó dolgok vele kapcsolatban …mégis tudom hogy fel kell állni!Nélküle!Élvezni kell azt ami van és új dolgokat építeni…Pl.:magad és az összetört lelked.És ne ostorozd magad mert nem adtál esélyt…lehet jobb is!Bár elég közhelynek számít de igaz az is amire Vilcsy utalt…enged el..építsd magad újra…és ha igazából ő a Te embered egyszer visszatér…ha nem akkor majd megtalál az igazi!
Írom ezt úgy hogy ez nem csak Neked hanem önmagamnak is szól…hiszen én is még csak most próbálok építkezni,újra élni…