Aláírásra került egy olyan, az inkontinenciáról szóló szakmaközi stratégiai megállapodást, aminek fő célja a korábban az EMMI által már kihirdetett szakmai irányelvben foglaltak napi ellátásban történő maradéktalan megvalósítása.

Az inkontinencia az érintettek számát tekintve népegészségügyi probléma, mivel a vizelettartási zavarok a lakosság mintegy 6,5 százalékát érintik, és a népesség öregedésével együtt folyamatosan nő az inkontinensek száma is. Tehát bár közel annyi az érintett, mint a szénanátha esetében, mégis sokkal kevesebbet beszélünk e témáról.

A tájékozatlanság és a nem megfelelő ellátás nagymértékben rontja a betegek életminőségét, elszigeteli őket a társadalomtól és a betegellátás költségét is jelentősen növeli. Nem véletlen, hogy a tavalyi évben elkészült egy új inkontinenciáról szóló szakmai irányelv, amely megfogalmazza a szükséges teendőket a szakma és a betegek számára is.

A papíron már létező irányelv gyakorlatba történő átültetése és továbbfejlesztése azonban újszerű együttműködést igényel, mivel az ellátásban számos szakmai szereplő (szakdolgozó, háziorvos, többféle szakorvos) érintett együttműködése szükséges.
A mai megállapodása aláírói az Antal Géza Alapítvány (SOTE Urológiai Klinikáján működő szervezet), Magyar Kontinencia Társaság, Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, Szociális Klaszter Egyesület és az SCA Hygiene Products Kereskedelmi Kft.

A létrehozók szándéka szerint ez egy olyan szakmai együttműködésen alapuló platform, ahol az inkontinencia ellátásban minden közvetlenül érintett bevonásra kerül – ezért jelenik meg például a szociális (ápolássál foglakozó) szereplő is. Ez egy kifejezetten a napi ellátás gyakorlati szakemberei által létrehozott és működtetett kezdeményezés. A fő cél, hogy rendszerezzék és átadják azokat az ismereteket, amik az irányelvben foglaltak megvalósításához kellenek.

Az említett irányelv a nem neurogén eredetű felnőtt vizeletinkontinencia fajtáival, azok megelőzésével, kivizsgálásával, kezelésével, rehabilitációjával, gondozásával, és ápolásával foglalkozik, és kimondja például, hogy az inkontinencia kivizsgálását és ellátását egy kétlépcsős rendszerben kell megoldani: az egyszerű, nem komplikált inkontinencia megoldását lehetőség szerint már az alapellátásban, míg a komplexebb eseteket a szakellátásban kell megvalósítani.

Egyértelmű, hogy ennek megvalósításához, a napi gyakorlatban is jól és egyszerűen használható konkrét ismeretek és tudás, valamint a különféle ellátási szintek értő együttműködése szükséges.

Természetesen a szakmai alapokat adó szervezetek jogalkotói és hatósági szinten is nyitottak az irányelvben foglaltak gyakorlati megvalósítására, így például a nem komplikált inkontinencia már az alapellátásban történő ellátáshoz szükséges háziorvosi kompetenciák és jogosítványok – az inkontinencia szintjének kategóriába sorolása, a szükséges kezelés megállapítása, inkontinencia segédeszköz közvetlen utalványozási lehetősége –megteremtésére.

Az aláírók megállapodtak abban is, hogy tevékenységük eredményeit egy negyedévente tartott megbeszélésen közösen értékelik, és ennek folyamán közösen meghatározzák a további fontos és szükséges lépéseket.