Az új, innovatív készítményekre sokkal kevesebb forrás jut, mint kellene Magyarországon. Létezik ugyan az úgynevezett egyedi méltányosság gyakorlata, ez azonban, ahogy cikkünkből kiderül korántsem jelent valós megoldást a betegek széles köre számára.
Az egyedi méltányosságot már sokszor finanszírozási kategóriaként emlegetik az OEP szakértői, ami nem jó. Miért? Az egyedi méltányosság lehetőségét alapvetően azért dolgozták ki az OEP-ben, hogy elérhetőek legyenek a támogatás nélküli készítmények, vagy azok a szerek, amelyek nincsenek forgalomban. Az azonban, hogy “nincs rá támogatás”, elvileg nem arra vonatkozna, hogy évek óta befogadásra vár, hanem azt jelentené, hogy ritka kórképekben adható drága gyógyszereket – melyeket a páciensek alacsony száma és a készítmény magas ára miatt nem költséghatékony befogadni – mégis megkaphassák a rászorulók – egyedi esetben, közfinanszírozással.
Az egyedi méltányosság jelenlegi gyakorlatával az is gond, hogy olyan betegségeknél, amelyeket nem központokban kezelnek, nem tud a korszerű lehetőségekről minden orvos – így nem is fog betegével ilyen kérelmet benyújtani. De nézzük, hogyan is zajlik ez az eljárás.
Ha már elég rossz, de még nem túl rossz a beteg állapota
A kérelmet az orvos és a beteg együtt adhatja be. A dokumentumokat az OEP kiadja tanácsadó testületének, amelyben orvosszakértő is szerepel. Itt először is megvizsgálják, hogy támogatott készítménnyel el tudnak-e érni életminőség javulást az adott betegnél. Ha úgy döntenek, hogy ezt érdemes megkísérelni, akkor a páciens először csak a támogatott gyógyszert kaphatja meg. Amennyiben nem javul az állapota, akkor jöhet csak szóba a korszerű készítmény, de sajnos olyan is van, hogy hiába nem jó az olcsóbb szer, a drágábbat mégsem éri meg adni, pl. azért, mert nem érhető el vele hosszú túlélés, stb.
2015-re vonatkozóan 10 ezer betegkérelmet bírált el az OEP, 5000 beteg kapott engedélyt, de ez az arány azért is ilyen, mert kizárólag meghatározott időre (néhány hónapra) adható egyedi méltányossággal a terápia – utána újra kell kérvényezni.
Az orvosok sem ismerik a befogadásra váró szerek teljes listáját
Összességében elmondható, hogy ezt a rendszert nem azzal a céllal hozták létre, hogy évek óta befogadásra várakozó gyógyszerekre adják. Az, hogy mégis így alakult, az OEP-en belül kapacitásbeli kérdéseket is felvet. Amúgy pedig nem minden befogadásra váró gyógyszer érhető el ilyen formán, a betegek szűk köre számára sem, mert nem tudnak a készítményekről az orvosok sem. Az adatok egy adott gyógyszerre vonatkozóan az OEP erre kidolgozott publikus felületén csak akkor látszanak, ha a készítményt már min. 50 beteg megkapta.
Számos ember számára az egyedi méltányosság az utolsó reménysugár, de a jelenleg így adott készítményeket be kellene fogadni, és szélesebb körben – sokszor szélesebb indikációs körben is – kellene hozzáférhetővé tenni.
(RA)
