Cikksorozatunk előző részeiben abban kaptunk segítséget dr. Piczkó Katalintól, hogy miként ne éljük meg olyan rázósan az életünkben adódó stresszes helyzeteket. A leckének még nincs vége. “Dobáljuk ki a köveket a hátunkon cipelt zsákból és merjük használni energia töltő állomásainkat!”  

Minden negatív érzésünk olyan, mintha egy zsákban követ cipelnénk, mely megnehezítik saját utunkat. Ezeket a köveket le kell raknunk. A bűntudat, az önsajnálat, az irigység, a féltékenység, az elfojtott indulat hosszú távon “dédelgetve” valóban megbetegítheti az embert.

Ám megint felmerül a kérdés, hogy miként tudjuk a negatív érzéseket letenni?

Az elengedés kezdődhet a kommunikációval: ha ki merem mondani az érzéseimet, már valamennyit letettem a teherből. Ez a gyakorlat azonban jellemzően hiányzik kultúránkból, sem felismerni, sem kimondani, sem a másiknak megmutatni nem tanuljuk meg érzéseinket – sorolja a szakértő, majd arról tájékoztat: Gordon “én közléseknek” nevezi ezt a folyamatot, de az un. erőszakmentes kommunikációban, az asszertív érdekérvényesítésben is nagyon fontos szempont, hogy ahelyett, hogy a másikról beszélnénk, őt hibáztatnánk, minősítenénk, inkább saját érzéseinket fogalmazzuk meg az adott szituációban. (Cikksorozatunk első két részében a stresszes élet megelőzésének további konkrét technikáit mutatta be Piczkó doktornő, a “jelenben élés” módszereit és a megváltoztathatatlan dolgokhoz való pozitív viszonyulást ismerhettük meg.)

Nők figyelem!
A nőkre vonatkozóan az említett negatív beidegződéseken túl van még egy általános minta kultúránkban, mely szerint egy nőnek fel kell áldoznia magát, hiszen rajta múlik a család egysége. Saját magát háttérbe kell szorítania, el kell viselnie bizonyos rossz dolgokat is. Azokat a nőket, akik energiát és időt szánnak saját élményeikre, energiatöltő állomásaikra, hajlamosak vagyunk egocentrikusnak nézni.

Dalma Heyn amerikai szociológus írt egy könyvet A vágy csendje címmel – tájékoztat Piczkó doktornő – melyben azt vizsgálja, hogy miért veszíti el a nők 60 %-a a szexuális vágyat tartós párkapcsolatban. Heyn arra vezeti vissza ezt a jelenséget, hogy annyira megpróbálunk megfelelni a külső elvárásoknak, az ideális családanyáról, feleségről, dolgozó nőről alkotott képnek, hogy közben letagadjuk magunk előtt valódi inspirációinkat, motivációinkat, az igazi örömre való képességünket. Így pedig vágyunk is elcsendesedik, mert ezek a dolgok összefüggenek az emberben. Az ilyen elfojtások kapcsolatba hozhatóak betegségek kialakulásával is. Ha nem találjuk meg azt a fajta igazi inspirációt, ami bennünket motivál, és beleveszünk valamifajta rutinszerűségbe, amivel túlélni akarunk, nem pedig jelen lenni, akkor megint csak köveket teszünk a zsákunkba, és saját immunrendszerünket romboljuk.

Tipp:
Ha valakiben ilyen önfeláldozós séma működik, érdemes megnézni, hogy “ha a lányom lenne az én helyzetemben, akkor mit kívánnék neki? És akkor magamnak miért nem ugyanazt?”

A sorozat következő részében konkrétan az energia töltő állomásokról lesz szó.

(RA)

Az előző két részt itt olvashatjátok:
Mi is van ezzel a stresszel? I.  
Mi is van ezzel a stresszel? II. rész – Nem mindegy, hogy minden rendben van, vagy semmi baj nincs!