47 éves vagyok, Nyíregyházán élek. 2016 május 5-én a Nyíregyházi Jósa András kórház májgondozójában kaptam meg vérvizsgálatom eredményét: krónikus Hepatitis C - mintha a halálos ítéletemet mondták volna ki, teljesen elképesztő volt...nem sokat tudtam a hepatitis C vírusról, de annyit igen, hogy veszedelmes csendes gyilkos...A kezelőorvosom kérdésére, miszerint kaptam-e 1992 előtt vért, és voltak- e "véres" műtéti beavatkozásaim, igennel tudtam válaszolni (hatodikos koromban mandulaműtét és utána vért kaptam, és kétszer kellett összevarrni foghúzás után az ínyem...). Hát ez valószínűleg elegendő volt. Van egy ikertestvérem, Ági, ő ez év májusáig halogatta a vizsgálatot: az ő leletén is ez állt: reaktív, 11 feletti.(Egyébként egyszerre vették ki a mandulánkat...). Csak annyi tünetem volt, mint ahogy sokaknak másoknak is, hogy mindig rettenetesen fáradt voltam, 8-10 óra alvás után is. Egy lelkiismeretes igazi embernek-orvosnak köszönhetem, hogy kiderült a betegségem. Ha ő nincs, Isten tudja mikor és milyen állapotomban derül ki. Le kell írnom a nevét: Dr. Csapó Géza. Ő volt az egyetlen orvos, aki - akkor váltottam háziorvost - a hozzá átvitt leleteimet, orvosi papírjaimat - autoimmun pszoriázisos ízületi gyulladásom van - alaposan átnézve az mondta, ne hagyjuk annyiban, hogy magasak a májértékeim. Valóban csak a rendszeres gyógyszerszedés okozza? És beutalt a májgondozóba...Meg is mondtam utána, hogy az életemet köszönhetem Önnek. doktor úr. Hát így kezdődött. 2016 szeptember végén elkezdődött az interferon+ribavirin kezelésem. Láz, hányás, láb-és derékfájdalom, étvágytalanság, fogyás, nem alvás...Az első vírusszámlálás után jött a stopszabály...: ( Azóta várakozok az interferonmentesre. Időnként kontrollra járok, laborpapírral, átestem egy elég megrázó vastagbél tükrözésen erős alhasi fájdalmak miatt (nincsen semmi konkrét oka, pedig minden szempontból kivizsgáltak) és olykor annyira fárad-gyenge vagyok, hogy alig bírok hazavánszorogni a munkából, hétvégenként sokszor már 17-18 órakor lefekszek aludni, de a reggeli piacozás és főzőcskézés után sokszor egyébként is már csak feküdni van erőm, de 11-12 óra alvás után is gyenge, fáradt vagyok. pedig annyi mindent szeretnék csinálni!! Túrák,biciklizések (hol van az már, hogy csak úgy előkapom a biciklit, és kitekerek Sóstóra!) és ott az a sok jó esti program... A jó barátnők, ismerősök már szerencsére elfogadták, hogy egy este 18-kor kezdődő program az nekem kivitelezhetetlen...az egészben ez a legrosszabb...meg persze a gondolat, hogy szépen lassan pusztul a májam - most F2 vagyok (7.8 Kpa). tudom, hogy nálam sokkal súlyosabb állapotúak is vannak, de már nagyon várom, hogy megkapjam az interferonmentes kezelést. Olvasom a Vimort, és ismerem az Orvosi bizottság Ajánlását. A varoszoba.hu-t ma küldte el az ikertestvérem! Nagyon örülök neki, mert látom, hogy mennyi-mennyi tapasztalatot, fontos információt lehet olvasni - és erőt meríteni! : ) Pl. az Ajánlásban olvasott interferonmentes hatóanyagok itt mind "élővé", tapasztalatból szólóak lesznek...szerintem sokat fog segíteni abban, hogy jobban értsem, mi történik velem, és jobban tudjak kérdezni, értelmezni...Egyébként a hepatológus kezelőorvosom nagyon korrekt, gondos, odafigyelő, a két asszisztense pedig tüneményes, mosolygó, beteg felé forduló hozzáállásával sokat segít az elviselésben. Köszönöm, hogy bemutatkozhattam: Vera